Csak hogy adhassak valamit neked,
akinek olyan sokkal tartozom,
aki élsz velem ezen életen,
kinek terhét szívesen hordozom.
E létben mindenkinek tartozom
én, kedves szóval és néhány verssel,
ami bensőmből való néhanap,
mit tőlem a te szíved érdemel.
Ti szépséges szavak, mik nem tőlem
valók vagytok, néha segítsetek
nekem! Akik legyetek mindenkor
ünnepül, s tollam alól kedvesek!
Mert akit költőül szánt az Isten,
az nélkületek immár nem élhet.
Ki költő, annak tartozása van
mindenki felé, mitől feléled
a szív, a vágy s a tettre kész kezek,
s minden, mi nem a költő érdeme.
Mert ki költ, az csupán lemásolja
azt, mit bensőjén fogan, mi lenne
olyan sokszor mégis bár érdemül.
De aki tudja azt, ami értelem,
az nem csupán önmagára tekint,
hisz minden, mi tehetség, az Isten-
től származik, s nem önmagunktól van.
Nekünk nincs érdemünk különösebb,
akik közül én egy vagyok csupán,
költők közül is tán a legkisebb.
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
"E létben mindenkinek tartozom
én, kedves szóval és néhány verssel, "
Itt praktikusan a költészet szerepét és fontosságát
írtad le!
A költö szükségét érzi,hogy megossza érzéseit másokkal,
is.
Egy bizonyos elkötelezettség ez.
´folyt
folyt
"Ti szépséges szavak, mik nem tőlem
valók vagytok, néha segítsetek"
Itt ajándénak látod az adottságot,melyben saját érdemed
is benne,de mindenképpen egy ´kapott´dolog,
amiért felelös a költö,mire használja!
Ezt nagyon szépen kifejezted.
"Ki költő, annak tartozása van
mindenki felé, mitől feléled
a szív, a vágy s a tettre kész kezek,
s minden, mi nem a költő érdeme. "
folyt
"akik közül én egy vagyok csupán,
költők közül is tán a legkisebb."
Nagyon hiányzik ez a szerényseg sokaknál!
Gondolataid nagyon,nagyon gazdagok!
Gratulálok értékes írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot
"Mert ki költ, az csupán lemásolja
azt, mit bensőjén fogan,"
Nagyin,nagyon jól látod!
Barátsággal:sailor