Idő úr vonul a történelmen át
Az idő pénz,mert nincs időnk reá
A korszellem időt-múltnak látta az időt
S elhozta a régen várt nagy őt
Na de akkor annak ellenére
Sokan vagyonokat raktak alapjára
Nem törődtek a kórnak szellemével
Csak fölgazdagodni ennek erejével
Kárpát-medencénk szivárog
Egyre tágul rajta a rés
Az időtlenség egyre sóvárog
1gy elhagyja lassan a furfangot az ész
Nekünk az idő a legdrágább kincsünk
Az élet szebb velünk,mint nélkülünk
Zárjuk le végre a múltat?
Mert a Tejút messze van
Mi egyszer elmúlunk bizonyosan
2 hozzászólás
Kedves Szejke!
Filozófikus töltetű versed az idő múlását, a Kárpátmedence "szivárgását" taglalja, miközben mi is elmúlunk az idővel. Tetszett a versed.
Üdv.: Zagyvapart.
Igen köszönöm kedves szavaidat.Igen,mi elmúlunk de idővel kell jőjenek utánnunk,kik viszik majd azt mit mi sem hagytunk lankadni.