Mindenség

(Vallok)
Én nem hiszem, hogy több
vagyok, mint bárki más
és nem tudom, miért lenne
szebb minden villanás
és nem értem, hogy
téged szeretni jobb miért
de láthatod, hogy áldalak
a semmiért.

(Lélegzet)
Lepketánc a réten,
párna puhasága,
jázmin illata.
Víz ha csobban,
gyöngy ha elgurul, s nem lelem:
emlékezem, emlékezem.

(Extázis)
Ritmus, lobban a tűz
Virtus, hajnalig űz
Ágy, ék, éjjeli kényszer
Árnyék, mérgező hűs jel
Táncolsz, ameddig élhetsz
Meghalsz, amint felébredsz
Bőröd, izzik a fáklya
Hajad korbácsa várja
Suttogsz, nevemet búgod
Meztelen, álarcom lenyúzod
Játék, ostoba inger
Várj még, sietni nem kell
Tombolsz, felhágsz az égig
Fáj-e, soha nem kérdik
Csillag, sziporka csillog
Szemed az éjjelbe villog
Majd mint őrült kiáltasz
Vágtatsz, mert meg nem állhatsz!

(Utó)
Elmúló, őszi felhők és eső
Múltat idéző, létlepergető,
mostoha szó.

Vádló tekintet, ködös ölelés
Fellegidéző elhidegülés
elhullott csók.

Soha-többé-álom tekinteted,
Rettegett árnyékként lengeted
halott lobogóm.