A kápolna fehér csendjébe tarkán
színeket lop, hangokat, csendülést
a krizantém illatú holtak napján
csokorba préselt bú, emlékezés.
Mécsmorzsák törnek minden pillanatban,
olvad a viasz, semmisül a láng
ölelésében megállíthatatlan
fogy a kanóc, a test, szipog a gyász.
Ó, hány kósza szellem lebeg most sírján
Ölelésre tárt kézzel mindhiába…
Ó, hány utód tépelődik, vakítván
könnytől, káprázattól vigíliára…
Közös fájdalomba olvad magányos
percek gyötrelme, önvád és a kétség,
kielégült-e, míg élt, az általános,
a soha-nem fogyó szeretet-éhség?
24 hozzászólás
Meghatóan szép versedhez gratulálok!
Marietta
Kedves Marietta, nagyon köszönöm!
Csaba, örülök tetszésednek!
Kedves Andrea, örülök, hogy átadhattam…
Köszönöm, Emese, egyetértek. Sajnos hosszú életet nem adhatunk senkinek, pedig de jó lenne…
Adrienn, nagyon köszönöm!
Kedves Kankalin, érzéseid az enyémek is…
Zsóka, örülök, ha tetszett!
Zsolti, kedves vagy; emlékezni mindig jó a szépre, és a szeretetéhségben mind szenvedünk. Mert sosem elég…
Kedves Attila, nagyon köszönöm szavaidat! Megtiszteltetés számomra!
Szusikám, köszönöm!
Csatlakozom, nagyon szép ez a versed is.
"Ó, hány kósza szellem lebeg most sírján
Ölelésre tárt kézzel mindhiába…"
Ez a két sor illetve az utolsó kettő különösen szép!
Kedves Irén!
Ha idáig hangulatom nem volt meghitt, most megkaptam. Tetszik.
A.
Kedves Irén!
"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."
Szép megemlékezés.
Szeretettel
Emese
Kedves Irén!
Nagyon szép versben tártad elénk Mindenszentek gondolatát és érzéseit.
Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Szia Irén! 🙂
Gyönyörűséges ez a vers. A színek és az illatok kavalkádja, meg a csendüléseké. Kínkeservvel olvasom ilyenkor a hasonló tartalmú verseket, de ez szelíd és szolid, persze megerednek a könnyeim, de örülök, hogy elolvastam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Irén!
Versed méltó megemlékezés szeretteidről. Minden, mi Mindenszentekkor eszünkbe jut benne van: "a krizantém illatú holtak napján csokorba préselt bú, emlékezés".
Szeretettel: Zsóka
Ez a fajta, igazi szeretet-éhség ezáltal csak súlyosbodik. Viszont az emlékezés a szép emlékeket eleveníti fel.
Gyönyörű!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Irén!
Érzelem- és gondolatgazdag versedhez szívből gratulálok.
Igen, nincs nagyobb dolog a szeretetnél… Mit jó adni és kapni.
Forró alkotótársi öleléssel Attila bácsi
Csodálatos verset írtál Irén.
Kedves Irén!
Szép megemlékezésed megérintett!
Gratulálok!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu, ennek őszintén örülök!
Köszönöm szépen!
Kedves Irén!
Nagyon szép verset írtál, különösen az utolsó versszakkal lopta magát a szívembe – a szeretetéhség a legmardosóbb, és szinte egy egész élet is kevés, hogy kielégüljön!
Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Kalina
Köszönöm, Kedves Kalina!
A temető hangulata ideális annak a kételynek felidézéséhez, hogy vajon eleget adtunk-e belőle másnak, azon túl, hogy magunk eleget kaptunk-e…
Csak hát ott és akkor már késő változtatni.
Minél öregebbek vagyunk, egyre inkább rádöbbenünk erre. Fiatalon meg sem fordul szinte a fejünkben…másféle szeretet, másféle éhség az…
Kedves Irén!
Csodaszép a versed!
Olyan szép, mint a temető volt nálunk az idén. Tőlünk a felső szintről odalátni az öregtemplomhoz, és a temetőhöz. Mikor már hazajöttünk onnan, még akkor is sokáig gyönyörködtem az ablakból a piros és fehér libbenő fények áradatának játékában a sötétben.
Most, hogy olvastam ezt a versedet újra átéreztem mindazoknak az elvesztését, akiket szerettem, de már nincsenek közöttünk.
Judit
Kedves Judit,
tőlünk csak egy kisablakon át látszik, ami északi tájolású. Többi ablakunk délre néz.
Egy városban is szép ilyenkor a temető, de azt hiszem, a falusi kis öreg temetők még sokkal hangulatosabbak, főleg estefelé, amikor már kevesen bóklásznak, de minden sír feldíszítve, és valahogy az ember sokkal inkább egynek érzi magát a természettel, újra és újra megérezve a maga kicsinységét, mint a városban…
Nagyon szép vers. Tényleg visszaadja a hangulatot. Ám nekem is feldereng a túlcsépelt közhely: Vajon miért kell egy napot kiválasztani a halottaink tiszteletére, miért kell ipart építeni szeretteink emlékére? Talán mert tényleg szépek a virágok…
Bálint, régebben én is ezt gondoltam, ma már nem haragszom érte. Nem baj, hogy van egy ilyen nap, amikor sokkal koncentráltabban gondolunk a veszteségeinkre, mint máskor. Úgyis elvonja a figyelmet az élet a mindennapokban, hát legyen egy nap, amikor csak ezzel foglalkozunk…
Szép, nagyon szép… 🙂
Ez nagyon szép,megfogtad a lelkemet.
Kedves Tibor, Székelyke,
nagyon köszönöm!
Nagyon finoman, csendes hallgatással írtad!
ruca
Nagyon köszönöm, ezen a napon nem is lehetne másképp…