Annyi év gyötrelme semmi volt már láttom.
Tudom már, hogy minden mi bántott,
külön-külön álom,
de most együtt: átok.
Egy boldog nyugodt percre várok,
Légy velem, rád vágyom!
Minden vétkemet már szánom.
És ha rossz úton járok,
akkor ígérem megállok.
De most már a félelemtől fázom.
Mond miért, miért van hogy mindent bánok?