Mindig fontos leszel nekem,
Pár jó emlék, amit örökké megtartok,
Hogy mennyi mindent megéltél velem,
De mostmár ezt el kell engednem, hagynom.
Sokat futottam már utánad és érted.
Elfáradtam.. többet nem tudok adni.
A barátságunk rossz irányba halad, akár a méreg,
Amitől most nincs kedvem meghalni.
Féltem ezt kimondani és szembenézni a ténnyel,
Hogy elveszítelek és itthagysz
És nem akartam felfogni, hogy ennek mostantól vége,
Mint ahogy minden másnak is majd.
Küzdöttem magammal, az érzésekkel,
A hiányodat nem tudtam megemészteni.
De mostmár tisztán látok ezzel a nagy sebbel,
Ami most a szívem majdnem egészét fedi.
Nem érzek már semmit, végleg elengedtelek.
Talánkönnyebb is volt, mint hittem.
Sajnos bízni többé benned már nem merek,
Úgy, ahogy azt eddig bármikor is tettem.
2 hozzászólás
Kedves Asterope!
Nagyon jól sikerült leírnod,kifejezned a szakítást!
Ez mindig fájdalmas,de ha nem megy,nincs más
kiút!
A legjobbakat!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igen, sajnos ha valami nem megy, nem lehet sokáig erőltetni.
Köszönettel: Asterope