Érzed, nem csak kinn
De benn is feltörni akar a vágy
S puha édes lesz minden – minden olyan lágy
A szellő, a napsütés
Körbevesz, érintése szinte simogat
Szálló illatfelhő mézével hívogat
A színek kavalkádja
Kápráztat el minduntalan
Az érzések közt vagy hontalan
Mert vágyad csapong
Száll, mint dongó a porteli virágra
Rácsodálkozol az ezerarcú csoda-világra
Betelni úgy sem tudsz
hisz évről-évre újra éled
és mindig újat hoz eléd az élet
Légy része az egésznek
S felkap a szivárvány forgatag
S lelked sohasem lesz bús, hallgatag
7 hozzászólás
Kedves Szirom!
Szép tavaszt idéztél meg!
Mennyire igaz az utolsó versszak bölcsessége…
Szeretettel: Falevél.
Köszönöm Falevél!
Nehezemre esik céllal írni, de ez a vers
a szombathelyi felolvasó-estre készült.
Jobban szeretem ha spontán ér a múzsa! : )
Szirom
Milyen jó neked, hogy "megrendelésre" ilyen szépet tudsz írni.:) Gratula: Colhicum
Kedves szirom! Tetszik a versedből kicsengő bizakodás, remény. Katalin
Nagyon tetszik, szép megfogalmazás, szép téma… Főleg, hogy "megrendelésre" készült 🙂 Úgy én sem nagyon tudok írni…
Azthiszem mindegy mi célból született, a lényeg, hogy örömet okozóan szép, kellemes, megélhető.
gratulálok: András
Köszönöm mindenkinek a dícséretet!
Ezt hozza ki a tavasz az emberből.
Mindenkinek kívánok hasonló tavaszt!
Szirom