Nem akarom, hogy sírj,
hogy, ily szomorút írj,
hogy könny ragassza hajad,
keszkenőd könnyel áztassad!
Megvalósulnak majd régi álmok.
Csak felejteni kell már most,
s születik egy parányi remény,
így az élet nem oly kemény.
Ha jön a melengető szikra,
mely belül belobbant néha.
Könnyes szemed felnyitod,
s bút mi gyötör eldobod.
S ha nem is messzire veted,
de ha keresed tudd merre leled.
Ne számítson, ki mit mond neked,
ami számít, a te lüktető szíved.
2 hozzászólás
“Remény nélkül, az élet oda van…” És bíztató barátok nélkül se sokat ér, ezért kedves nekem ez a versed.
“Csak egy kis remény,
Szívem oly szerény,
Nem kell több, ne félj,
Csak az, hogy remélj”
köszike…ez a kis idézet nagyon jóhh, tetszik…a remény tart életben minddnkit nagy a baj ha már nincsen…