Hét meg hat az tizenhárom,
mindjárt itt a Mikulásom,
írtam neki húsz levelet,
kértem tőle szeretetet!
Megkérdezte egykettőre,
hogy tegye be a cipőmbe?
Kétszer kettő néha három,
legyen ő az én barátom!
Egyszerű lesz ez a dolog,
ha felhúzom, rágondolok!
Ha barátom a Mikulás,
a Mikulásnap oly csodás!
De hozhat még ajándékot,
egy kilónyi szaloncukrot,
mogyoróból két csomaggal
három könyvet, színes lappal.
Négy matchboxot, öt jégkrémet,
habos tortát, édességet,
hat legót és okos telót,
szupermenes ágytakarót.
Hetedikén búcsúzik ő,
zsebkendőjét húzza elő,
könnyes szemmel integetve,
szánja száll a végtelenbe.
Amikor majd hazatérve,
zsákját kipakolja végre,
nem lesz üres most az egyszer,
tele lesz majd szeretettel!
2 hozzászólás
Nahát, megint itt járt a Mikulás?
Nekem is hozott valamit, nem többet csak egy kicsi csoki-Mikulást. Persze, az is valami, sokkal több mint a semmi. Lehet, hogy én többet nem remélek, ezért jól bezárom a számat, és a kicsit is megpróbálom értékelni.
Kedves ez a versikéd is, mint mindegyik!
Szeretettel: Kata
Köszönöm, Kata!
Én is kaptam egy csokimikulást, méghozzá étcsokiból van, mert az jobban szeretem, mint a tejcsokit. Lassan ideje lesz felfalnom a húsvéti csokinyuszit. Aztán a mikulást húsvétkor eszem meg, amikor felváltja a nyúl. Így szoktam, addig meg hangulatos szobadísz számomra. 🙂
Szeretettel: alberth