Üszkös remények mélyéről,
még sírva felkiált
valaki.
Felrobbant álmok porából,
félholdra tekint a
koszovói.
Pogány isten oltáránál,
ártatlan áldozat,
zavart.
Lopakodó bombák zajától,
süket a világ,
kavart.
Véres kezekkel lógnak,
vétkesen, árván,
porrá égő szerelmek,
a béke falán.
2 hozzászólás
igaz, eddig még nem írtam, de el kell, hogy mondjam, nagyon tetszenek a verseid, nagyon NAGY dolgokról írsz. köszönöm!
Kedves Bernadett, én többnyire a sorsról, a sorsunkról írok,amely sokszor csábító, de egyben földhözragadt is, apró örömökkel teli Nagy dolog, de egyszerre tragikus is.Örülök, hogy örömet szerezhettem.Köszönöm a kritikát, Ernő.