Most vagyok én olyan,
mint egy lassú folyam
fáradtan és lustán
vánszorgok az utcán.
Pedig otthon várnak,
vacsorát csinálnak,
megvetik az ágyam,
s lefektetnek lágyan.
Puha párnák között,
egy kissé szédülök,
túl sok volt a szeszből,
nassolnék a kekszből.
Bár kezemben tartom,
lassacskán elalszom,
Búcsúzom emberek,
ti is jók legyetek!
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Megénekelted, és megártott?
Jót derültem verseden!
Szeretettel: Kata
Kissé elbágyasztott, de ihletet adott a versíráshoz… Mert mondják, hogy minden rosszban van valami jó! 🙂
Szeretettel: alberth
Szia!
Humoros versed nagyon tetszik. Puha párnák közt szédülni…vmi hasonlót nagyon régen én is éreztem. 🙂
Megígérem, jó leszek! üdv hundido