Mintha az idő

Mintha ez az idő nem a miénk volna,
és a sárga napfény nem reánk csorogna,
nem is mi szeretnénk, nem is mi szenvednénk,
kék ég alatt zöldben, mintha nem mi élnénk.

Mintha az érintés nem a tiéd volna,
és a piros rózsa másnak illatozna,
nem lenne szerelem a kedvenc nótámban,
s nem dalolna magyar ebben a hazában.

Gyere, jó barátom, fogd meg, itt a kezem,
számíthatsz rá mindig, míg csak fölemelem.
Kevesen vagyunk, hát hátunk összeérjen,
ne hízzon itt többé senki magyar véren.