Mintha most lett volna…

Mintha most lett volna,pedig kilenc éve,
hogy gyógyulásodnak alig volt esélye.
Nehéz volt nagyon szembenézni azzal,
hogy akit így szeretsz, itthagyhat tavasszal.

. / .

Sokszor,… de sokszor elmondtad –
-mivel megszülettünk,meg is kell majd halnunk –
Ilyenkor a hangod mindíg úgy el halkult.
Olyan csönd lett szinte hallani, …
ott bent, ott fájt valami.
Mondtunk aztán egy – egy mondat töredéket,
de a mondat vége mindíg semmivé lett.
Fél mondat, fél szavak de mi ezt is értjük,
szomorú szemekkel ahogy egymást nézzük.
Hízelgő szép szavak nem jönnek a szánkra,
valahol megreked, valami elzárja.
Csend beszél a némaság nyelvén
s gondolatunkban meg a sok-sok emlék.
Ki nem mondott szavak, fájók, keserűk
valamitől mégis mind gyönyörű.
Valami úgy szorítja a torkomat,…
szám nem nyílik szóra, miért , – nem szabad?
Ki tiltja most nekünk , ki nem engedi
a fájó szavakat kiejteni?…
Csend van körülöttünk,
szívünk egy ütemre ver,
kezed a kezemben,
de lelked már odaát pihen.