Mintha vonaton száguldanánk át
ismerős tájakon mindig újra
– a kiterített ruhákat fújja
a szél a gyorsan suhanó tanyán.
Mintha csak egy régi film peregne,
– és csendben a moziban ülnénk,
élet helyett a filmünket néznénk -,
hová még gyermekfejjel mentünk be.
Dőlne ki a film végén a sok agg,
a szörnyeteg sors önmagát karcolta
az ártatlan gyermekarcokra,
beleszólásunk csak annyi van,
amennyi nézőként a moziban,
egy út, egy film, s a vége bizonytalan…
3 hozzászólás
Igen András, valóban…
"egy út, egy film, s a vége bizonytalan…"
Én is elgondolkodtam…
Szépen leírtad!
köszönöm Dóra
Kedves András, bármelyiket olvasom, tetszik. Ez is…