Te adtál nekem életet,
ringattál és dalt dúdoltál,
fáj a szívem, messze vagy már.
Mit adhatnék most már Neked?
Te voltál ki mindent megtett,
hogy ilyen emberré váljak,
fáj a szívem, lelkem vágtat.
Mit adhatnék most már Neked?
halk harangszó csal könnycseppet,
búsan száll egy kicsiny madár,
fáj a szívem, messze vagy már.
Mit adhatnék most már Neked ?
pompás virágszirom kehely
illata, most csak neked száll,
fáj a szívem, messze vagy már.
7 hozzászólás
Szia Zsu! Mindig nagy izgalommal várom az új versedet, lesem a "Legutóbb történt" rovatot, h feltettél-e valamit. Ez az anyák-napi köszöntő nagyon szép és megható, nagyon tetszett! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szia Laci !
Örülök, hogy figyelemmel kíséred versemet, annak külön, hogy ez a versem is tetszett:)
Köszönöm szépen !
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Mélyről szakadt fel köszöntésed. Nagyon tetszik, hogy minden szakaszt (az utolsót kivéve) állandó keret közé szorítottál.
A keretek között rejtőzik a konklúzió: az emlékek és a ma ölelkezése. Valószínűleg lehetett volna még a rímeken gondolkodni, de éppen attól tiszta ez a vers, hogy spontán szól.
Édesanyádnak nagyszerű lánya van. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Köszönetem kedves szavaidért, lehet, hogy rímeken csiszolni kellett volna, de ez a vers tényleg
spontán kiszakadt belőlem.
Szeretettel: Zsu
Nagyon szép emlékezés, drága Zsu!
Könnyeket csalt a szemembe…
Ölellek szeretettel!
Ida
Nagyon szépen köszönöm drága Idám !
Ez a legkevesebb mit adhattam…
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm drága Idám !
Ez a legkevesebb, amit adhattam…
Szeretettel ölellek: zsu