Mit ér az életed, ha nincs benne napfény!
Ha nem lehetsz boldog, akkor mond miért élsz?
Ha nem látod szemeddel a szivárványhidat,
Mely magasan ível, a felhők felett halad.
Ha nem értékeled a ritka pillanatot
Ha mindent veszni hagysz, s azt meg nem ragadod.
Mond miért öntözi az eső a földet,
Ha nem érzed illatát az édes anyföldnek.
Mikor a fagyos földből az élet ered
Mikor a zöld mező, könnyeddel tele lesz.
A könnycseppek rohanó gyorsfolyammá nőnek
S hatalmas robajjal a tengerhez érnek.
A tengerfenékről nézem a csillagos eget,
A tűző napfény engem nem égethet
Lágyan ringatódzok a tenger rejtekén
Puha moszatágyban álmodok rólad én….
2 hozzászólás
Kedves Kedves!
Versed címét hatásosabb lett volna, ha kérdésként teszed fel.
Szerencsére ezenkívül nem tudok negatívumot mondani művedre, remek természet képepeket használtál, a vers esztétikusan van rendezve, mondani való remek, gördülékenyen lehet olvasni.
Remek munka, gratulálok! Üdv: Metal Koala
Szia Kedves!
Aranyos szívhez szóló versedhez gratulálok!
Barátsággal Panka!