Mit mondjak majd a kornak?
Ha velem lesz egy sorban?
Talán nézzük-e majd egymást?
Mondd, veled, én ki voltam?
Aztán hová tűnt a fényed?
Jaj Istenem, elszaladt az élet!
Lassul immár minden, alig halad,
Visszanézve látod, jaj mi maradt!
Megkeseredett vágyak,
Valóra nem vált álmok…
Ezek maradtak csak
Meg a megásott árok.
Miután te megkérdeznéd:
Ki is voltam e világban?
Mit mondjak majd akkor?
Ezen méláztam!
Hisz akartam én lenni,
biztos is voltam benne!
De nem rajtam múlott,
Ezért öregedtem!
Valójában mindegy is,
Hogy a sors vagy én tettem is.
Ez jutott, már ez is marad!
Mindennek volt ára s túloldala!
2 hozzászólás
Kedves Micka!
Mit mondjak a kornak,kérdezed!
Nagyon jó kérdés,csak nehéz felelni rá!
Sokszor minden igyekezetünk ellenére nem hallgat senki ránk,
gondoljuk!
“Mindennek volt ára s túloldala!”…igen,és lehet,hogy meghalgatásra
talált egy egy próbálkozás!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm a hozzászólást!