Keverjek neked
szaftos bájitalt,
mi életre kelt, aztán fogva tart,
vagy zengjek dalt kezemben lanttal,
mely szirénénekként marasztal?
Tán bocsássak rád varázsos álmot,
hogy feledd az egész világot
örökre el,
s csak engem ölelj!
Felelj!
Már hogy is felelnél?
Hiszen néma vagy.
Nem érzel, nem beszélsz, nem látsz
s magad
sem hiszed, hogy élsz, létezel.
Igen! Számomra ez a jel!
Csak ülj nyugodtan,
ne mozdulj innen!
Nekem kell
benned hinnem.
14 hozzászólás
Kedves Gyömbér! Mindig elvarázsolnak a verseid, ez is. Nagyon jó dallama, sodrása és rímei vannak. Igazi élmény volt! Szeretettel: Andika
Gyömbér ez kedves volt!
Engem, már ez a vers is elvarázsolt!:)
Csattanós, meglepő. A ritmus, rím szokásosan lendületes és találó. Gratula. Poppy
Kedves Gyömbér, nagyon szép vers, különösen az első versszak fogott meg..nagyon tetszett, örülök, hogy olvashattam:)
Nagyon szép vers, a végén pedig ott a megoldás.
Rozália
Szia Gyömbér!
Erős és találó vers!
grat.
leslie
Köszönöm, hogy olvastátok!:)
elgolkodtató a vége….a többi egyszerűen csak jó, mint rendesen
Nagyon jó vers, szerintem a bájital nem rossz ötlet:)))
Grat. kedves Gyömbérkém!:)
Köszönöm kedves sleepwell és András! 🙂
Remek, elgondolkodtató vers. Gratulálok Gyömbér!
Üdv: C.
Köszönöm Colhicum! 🙂
Remek alkotás, Gyömbér, lenyűgöző minden sora. A kiváló építkezés megszokott tőled, a rímek csengése is, de ez most különösen tetszett.
aLéb
Köszönöm aLéb! Örülök, hogy tetszett!
Gy.