Hogy lángra lobbanjon vágya a gyönyörtől
Mint egy belső égésű tűz, pattanjon és izzon
Robogva robbanjon, rázkódva reszkessen
Testük a beteljesülés csúcsán ringva lebegjen
Szeretetük virágesőként hull alá reánk
Szükségük elkerülhetetlen egy életen át
Testük rezgése vissza rezzen ránk
Kéjtől hullámokban sodor be a gyönyör kapuján
Azokat is szeretjük kik életet adtak nekünk
Hogy sokáig boldogságban élhessenek velünk
A párunknak is fogadalmat tettünk
A nőknek köszönhetjük azt is, hogy születtünk
Ha egyik a másikat elveszítsük
Ha mi megyünk el előbb, ők jobban sírnak
Miért ő? Miért nem inkább én mentem el?
De az sem különb ha mi veszítsük el