Mocsár

Nem tudod merre visz utad
Kimerülten éled mindennapjaidat.
Öklendezve dob ki a világ magából.
Elveszettnek hitt remény, torzul palástol.

Kegyhelyet keresve, leróni a bűnt
Véteni valamit, s a lét vezekelni küld.
Rálépni valamire, szilárdnak tűnik
Majd megmozdul alul, mocsár feketéllik.
Süllyedni kezd a láb, harcol a test
Élni akarás vesz erőt, új esély kezdet.

Kiáltani akarsz, még nem lepte el a szád,
A rothadó szagú nyálkás ingovány.
Kezed felemelve várod, valaki lássa meg,
Húzzon ki onnan, mielőtt elveszel.

Még a szélén vagy, közel a part biztonságos öle
Elrúgod magad, mégis szippant a kegyetlen iszap leve.
Utolsó gondolat.Élni akarok!Nem fuldokló halált
Kinyitod szemed, nem tudod , ég vagy föld kiált.

..Partot érsz mégis holnapért kutatsz
Száraz sár bőrödön.Mégis élsz! Megmaradsz!