Igyekszem nem lenni,
köddé válni a semmiben,
úgy tűnni el,
hogy nyomom ne legyen.
Még fázom néha,
nincs mi felmelegítene,
hisz nincs már jóság,
reményem széjjel hordta
a boldogtalan szótlanság.
Néha feleselek sorsommal,
de szélbe szórt szavaim
a tajtékos ég mindig befalja,
növelve önkényét, hatalmát,
rám lövelli földbe döngölő villámait.
Milyen balga az ember,
hitet ültet magának,
s neveli szorgos munkával,
aztán várja, hogy beérjen,
pedig ádáz kezek rég kitépték.
Úgy kellene egy új hit, új remény,
s némi emberséges bizalom,
nem ennyi, mocskos szenny halom!
Sok érdek ember él.
Érdekből remél, érdekből hisz,
érdekből érvel, érdekből szeret,
csupa érdekből bólogat, helyesel,
csak elfelejti, egyszer érdekből temetik el!
Utóhang:
Elültek az álmokat hordozó szelek,
lassan megfakultak a régi színorgiák,
fagyot köpül a hosszú, csillagtalan éj,
kételyek dörömbölnek a valóság falán,
túl távolról integetnek már az emlékek,
eluralkodott a félelem emberségem felett.
21 hozzászólás
Versed szomorú, kicseng belőle a reményvesztett hangulat… viszont vannak benne nagyon szép, sorok:" fagyot köpül a hosszú, csillagtalan éj"- gyönyörű kép:)
és igen, a mondanivalóval is egyetértek sajna
Szeretettel: Évi
Kedves Évi!
Köszönöm szavaid és az olvasást!
Szeretettel láttalak: Tünde
Szép elmélkedés. Egy kicsit elméláztam azon, hogy "Milyen balga az ember".
Szeretettel
Emese
kedves Emese!
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Mély mondanivalójú szép verset írtál, és érdek nélkül mondom, hogy tetszett. Az utóhanggal pedig felraktad a koronát. Gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Sajnálom, hogy ilyen gondolatokkal traktállak titeket, de annyi bántó dolog van körülöttem…
Köszönöm az olvasást és a szavaid!
Szeretettel láttalak: Tünde
Valóság ez a vers, a javából. Szomorú igazságok sorozatával. Nagyon erős vers, komolyan libabőrös lettem, és szomorú.
Ráadásul fantasztikus is!
pipacs 🙂
Köszönöm drága Ilona!
Jól estek szavaid…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Bizony behálózzák a mindennapokat az érdekek. De hinni még lehet, bár ritka de van önzetlen szeretet is! Remek korkép ez a vers!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Nagyon jó meglátás: KÓRKÉP!
Örülök az értő olvasásodnak!!!
Ölellek. Tünde
Kedves Tünde!
Gratulálok kicsit melankolikus soraidhoz!
Szeretettel, Judit
Köszönöm az olvasást kedves Judit!
Szeretettel láttalak: Tünde 🙂
Igaz vers, keserű, de igaz. A tagadás, a reményvesztettség képei áradnak lassan, csöndes erővel, valahol a semmi szélén, azt érzem a versedből. Valóban gyönyörű képekkel szólítod meg az olvasó érzéseit, és bár magadról mesélsz itt, mégis magamba, és magam köré is néztem, mélyebben, mint a hétköznapokban.
aLéb
Drága aLéb!
Igen, teljesen jól érted, érzed írásom…
Elég frissen íródott, de már egy ideje csak ilyen "kemény" gondolatok laknak bennem.
Tudom, nem népszerűek az ilyen írások, de a rózsaszín nem az én világom, soha nem is volt, azt hiszem nem is lesz…
Az igazság a kenyerem és jól tudom kiadom magam a gondolataimmal, de talán nem kövez meg senki érte.
Nagyon örülök, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde 🙂
Annyira szépen felépített vers…az utolsó versszakban teljesedik ki tökéletesen a mondanivaló. Az utóhang egyedül is megállná a helyét.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Bevallom az utóhang készült el előbb… 🙂
Aztán úgy gondoltam kiegészítem valami magyarázat félével.
Köszönöm szavaid!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves zuzmara!
´AD ASTRA PER APPERAS´!
Szsretettel:sailor
Szép estét!
Elnézést!
´ad astra per asperas´-t akartam!
…és:´szeretettel´-t!
Kedves sailor!
"Omne tulit punctum, qui miscuit utile dulci lectorem delectando pariterque monendo."
(Horatius)
remélem jól írtam… 🙂
Szeretettel láttalak, mint mindig: Tünde
Kedves Tünde!
Letaglózott a versed. Nem is tudom, hogy eddig miért is nem olvastam.
Szomorú, és nagyon mély gondolat bújik meg benne.
Szeretném azt gondolni, hogy azóta változott valami, de úgy gondolom, hogy ezek vagy nem változnak, vagy csak nagyon lassan.
Engem nem fűz érdek, hogy dicsérjem a versed, de meg kell tennem, annyira jó.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm szavaid!
Csak a rengeteg reakció döbbentett rá, hogy valójában milyen verset is írtam.
Nem tudom más hogy ír, de nekem nem megy mindig az írás.
Kell egy gondolat, egy érzés, ami furakszik a felszínre jutni. Ez a versem is így készült…
Változás mindig van, de a lelkem már nem változik.
Örülök jöttödnek!
Szeretettel: Tünde