Ma már a vers nem lábakon áll,
hangsúlyt sem kaphat a szó.
Az a jó, ha esetlenül sántikál,
mint egy éjszakai dáridó
után valami részeges atyafi.
A rím gyermeteg játék,
infantilis a költő, ha él vele,
s ha véletlenül szóképpel sejtet,
a kritikus rárivall: Kifele!
Lüktetne szegény vers,
hisz ezért nem próza,
de ráfogják, hogy pókhálós
és elavult és ócska az egész.
A lényeg, hogy ne legyen benne
se a nyughatatlan szív,
se a megfontolt, józan ész.
7 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Helyettem és sokunk helyett szóltál ebben a versben. Tökéletesen egyetértek veled a tartalom tekintetében, ráadásul stabil lábakon áll, úgyhogy díjazom a teljes szerkezetet és mondanivalót.
Én is átéltem azt, hogy elavultnak titulálták a szonettjeimet és falvédőszövegnek a tiszta érzéseket.
Mondjuk nem sokra mentek vele, mert rajtam nem fogott a véleményük, írom tovább a kötötteket, és szerencsére nem vagyok egyedül ezzel.
Örülök, hogy megírtad ezeket a gondolatokat.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy elolvastad. Kicsit döcögős a forma, de első felháborodásomban írtam. Örülök, hogy egyezik a véleményünk ebben a témában.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Éppen most olvasok egy könyvet, amiben többek között arról van szó, hogy nagyon sokszor nem a valóban tehetséges költőket fogadja el a társadalom, hanem többnyire azokat, akik a verset nem tisztelik. Sem a formát, sem a rímet, sem az ihletet.
Ez végtelenül sajnálatos. Állítom, hogy az ún. amatőr kötők sokkal-sokkal tehetségesebbek, mint a "befutottak". A különbség annyi, hogy ők jól tudják menedzselni magukat.
Tetszett a versed. 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Tökéletesen egyetértek veled. Nem a modern, vagy annak nevezett formával van bajom, ha illik a tartalomhoz, ha felidéz bennem egy olyan gondolatot vagy érzetet, ami több pusztán szavak egymásutániságánál. És abban is igazad van, hogy sok amatőrnek tartott költő verse jobban megérinti az embert, mint néhány, manapság menőnek számító "profi " irománya. Aztán ha valaki ki meri mondani, hogy "a király meztelen", az el is vágta maga előtt az érvényesülés útját.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Üdv: Kati
Hoppá. A modernizmus kritikája. Vette hozzá a bátorságot, hogy bírálja a botorságot…
(Én nem mertem leírni, de gondoltam már ilyeneket; de hát öreg vagyok, már múlt-idő…)
Sebaj! Leszünk akkor ún. hagyományőrző egyesület (alsó korhatár nélkül; felső korhatár nincs).
Köszönjük a bátorságot, üdv. : ÁE.
Köszönöm, Emil, a hozzászólást. Nem a szabadvers ellen van kifogásom, csak ha azért neveznek avíttnak egy verset, mert kötött formában írta valaki, az szerintem ostobaság. A másik ostobaság, ha véletlenszerűen dobálnak össze szavakat, és mivel nem értik az olvasók, ezért dicsérik, nehogy korszerűtlennek tartsák őket. Pedig "a líra logika", ahogy J. A. is írta.
Üdv: Kati
Persze, nem ilyen egyszerű. Én is szeretem az ún. modern verseket, ha jók. Nem értem talán, de szeretem. A probléma szerintem az, hogy a befogadó közönség egy szűk rétegre korlátozódik, és elvész a népművelés, népnevelés, nép-szórakoztatás varázsa.
De: nem vagyunk egyformák (szerencsére), és a változatosság is gyönyörködtet(het). Hajrá hát, modernek, hajrá még, maradik! Szárnyal a modernebb? én inkább maradok.
Üdv. : ÁE