mondd, elérhetem ha szeretném?
mondd, a lelkem miért íly üres,
mondd: miért hogy magam is kinevetném…
…lehet még a lelkemben szivárvány?
mondd, elmúlik még a szürkeség?
vagy mindörökre itt maradok árván
s bezár magába ez a zord sötét?
ez az egész csak csalfa képzelet?
-hogy valaha is érintettelek-
eljutnak még hozzád a szavak?
kérlek mondd, hogy nem álmodtalak!
4 hozzászólás
Kérdések, színek, egy versben összeolvadva, s mégis… annyi bánat annyi fájdalom árad belőle. Úgy érzem, nem tudsz szabadulni egy valamikor szép érzésből. Pedig tudni kell továbblépni, nem szabad egy helyben leragadni, még ha annyira fájó is.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az (én úgy érzem picit) aggodalmas szavaidat 🙂
Az a helyzet, ez a dolog most is zajlik – már a barátság része – ma is találkoztunk …így nekem kell magamban "helyre rakni" a dolgokat…
Amikor pedig még "felbukik" bennem a másik érzés, akkor születnek ezek a (talán picit nyafogós) versek 🙂
Szeretettel Éva
Nagyon mély érzéseket takarnak a sorok… és igen vannak bizonyos érzések, amelyek bennünk maradnak.
Szertettel Üdv: Oláh Anikó ( Anikó ANCSI)
Szia Anikó!
Igen így van…
Üdv: Éva