Merre mentél, óh merre mentél
vágyaimnak ifjúi tavasza, ki itt
hagytad reményeid zsongító
illatát nekem, mikor májusod
zengett odafent a kéklő egeken!?
Merre mentél, óh merre mentél,
te ifjú nyár, ki magamra hagytál
emlékeim megszépült
reményeivel, mikor az ősz hullt
vöröslő tekintete bíborló
bársonyán, elszállt idők sárgult
lombjain!? Merre mentél, óh
merre mentél? Kérdem én, ki rád
gondolok most, hogy a tél jár
odakint néha derén, s felém int
neszén a havas berek, hol
emberek őrzik emlékeit sok-sok
évnek, mikor még a tél tél volt,
s hogy szeretted és engem is
hogy szerettél, ki már nem vagy
nekem. Óh tél! Mondd, merre
mentél, óh merre mentél!?
2 hozzászólás
Tavasz-sirató, tél-sirató?
Tetszik!
Üdv.: Á.E.
Köszönöm szépen figyelmedet, s kedves szavaidat!
Üdvözlettel köszönve mindent: Zoli