Mondd, miért váratsz?
Miért kínzol?
Lázban láthatsz,
Hiányodtól!
Jó ez neked?
Nekem nem.
Jég a szíved?
Nem hiszem!
Hát ne légy kínzóm, kedvesem!
Ne csak vágy legyen a szerelem,
Szívemben énnekem!
Csak ma éjjel, ma éjjel,
Simítsd szívem szíveddel!
Ajkamon az ajkadat,
Szemedben az arcomat…
Hadd érezzem, hadd lássam,
Álmod ébren vigyázzam.
És ha jön a hajnal fénye,
Maradj velem mindörökre!
Hát ne kínozz tovább!
Mondd, miért folytatnád?
4 hozzászólás
Gyönyörű vers, oh, hányszor suttogunk hasonló szavakat…nagyon szépen visszaadtad az érzést!
gratulálok az íráshoz!
szeretettel:Roni
Oh..ez..ez…nagyon….nagyon…dilemmás…..és nagyon jó képleírásod van…. 🙂 Gratulálok!
Mintha ezt az Álmod ébren vigyázzam sort már én is leírtam volna… de érezni már biztosan éreztem! Mindig rülök, ha a saját gondolataimat látom viszont.
Üdv
Zsázsa
Tetszik a “simítsd szívem szíveddel” rész