Csendes a víz, néma a táj
Hiányod, mi nagyon, nagyon fáj!
Gondolatom tőled nem szabadul,
Nélküled kínlódom, vigasztalhatatlanul
Miért nem lehet, hogy együtt legyünk?
Hogy egymás mellett lépkedjünk
Nem kellene nekem más, csak a jelenlét,
Hogy érezzem aurád melegét
Előttem a természet csodás jelenése,
Miért hogy nem lehetsz e látvány részese?
Mondd mikor lesz, hogy együtt nézhetjük,
S egy helyen lesz testünk, s a lelünk?
Hogy egymásból erőt meríthessünk
14 hozzászólás
Ha családos ember, akkor valószínüleg soha!
Ó Démon…, hogy lehetne az!
Kedves Dóra!
Versed bárkinek is szól, az mellékes, mint minden szerelmes versnél. Mellékes legalábis nekem olvasónak, viszont a vers tartalma, alakja, érzésvilága már nem.
Szerencsére versed nagyon szép, mély érzelmekről tanuskodó mű.
Letisztult a versforma, tetszett, hogy az aurát is belesződted versedbe, ezen kivül tartalmazza a szerelmes versek jellegzetes elemét.
Sok sikert!
Gratulálok!
Ha kedved és időd van nézzd meg "régi" verseimet.
Üdv: Metal Koala
Köszönöm!
Majd nálad is nézelődöm…:)
Kedves Dori! nagyon szép szerelmes vágyakozás. Meglátod, lesztek ti még egymásé, én azt kivánom.
Üdv: József
Örülök, hogy tetszett,
Bíztatásod jól esett!:)
remek vers, kedves Dóra… gratulálok:)
András kedves,…
Köszönöm Neked!:)
Szép érzés, szép képekkel.. A játékot hiányolom egy kicsit, nekem itt – ott hanyag a szerkezet.. kár hogy kicsit közhelyes.. De mentségedre szóljon: milyen a szerelem ha nem közhelyes? 🙂 Ettől függetlenül szívesen olvastam..
Janka
Kedves Janka!
Köszönöm, hogy olvastad
S véleményed őszintén leírtad
Lesz…hogy…))
Kedves Dóra!
Gyönyörűt írtál!
dinipapa kedves!
Köszönöm Neked!
Úgy legyen…
Kedves Dóra! Tetszenek a kérdések benne, a tűnődés, a rágódás. Jó volt olvasni! Szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Örülök és köszönöm hogy olvastad!:)