A napban eltöltött lét, mit nélküled élek
Beteljesült vágyak, amit csak Tőled kérek
Eljövendő csókok, amiket csak remélek
Ameddig csak tudlak, őszintén szeretlek
Mikor bíbor fényű álmok Rád találnak
Meglepnek csókok, amik vágyra járnak
Várományosa vagy annak, mit adhatok
Akkor tudhatod, én mindig Veled vagyok
Mikor a nap fénye Rád veti sugarát
És mikor agyamon a képed suhan át
Rám tör egy sebes léptű gondolat
Megérint, mint egy esti fuvallat
Álomvilág, a ki nem hunyó tűz
Nem tudja senki, de csak hozzád űz
A változó képzelet megannyi harca
De csakis Te lehetsz az igazi arca
Nem akarom, de ha arra gondolok
Rólad egy kicsit másként álmodok
Féltelek, mert a magabiztos önérzet
Úgy mondod – Neked nagyon jó közérzet
De kétélű a dolog ezt ne feledd
Csak a fele az, mit teheted
Remény, álom és készen állni az újra
Majd tiszta szívvel indulni el az útra
2 hozzászólás
Szia!
Van valami slágergyanús ritmusa ennek a versnek, lehet, hogy rosszul gondolom, de nem lehet megzenésíteni? Szép dal lenne belőle.
Üdv.
Köszi Artur!
Elképzelhető, hogy készül a zene alá, de még konkrétumot nem tudok. Verseim olyan személy kezében vannak, aki zeneszerzésben otthon van. Örülök, hogy Neked is támadt ilyen gondolatod.
Üdv.