nem
értesz
hallasz
érintesz
ahogy annak előtt
úgy
volt
hogy
szeretsz
s ez végtelen tény lesz
mára a gaz is benőtt
pofonok
helyett
a némaságot hagytuk
hogy
elborítson kedvére
s
ráfagyjunk
száraz szavakkal
egymás nyelvére
mennyivel jobb lett volna könnyeket szórva
mindent és mindenkit
eltaposni
de
pillanat-sikolyom
belül ragadt
sorvasztó métely
nem győzöm
mocskát
kimosni
szólni erőtlen
kopogok
tititi
senki se hallja
dörömbölök
tátátá
éhező ujjakkal
reszketek
tititi
ha ideér lesz-e erőm
azt nem tudom
bentről
nem tudom
kinyitni