1. Az első pillanat
Csak ültünk bent a bokszban és csevegtünk
egyszerre megnyílt egy csatorna közöttünk
barna szembogarak körüli sugárból
valahonnan a jövőből vagy múltból
égi csodát láttam égőt és fényeset
új egekben csiszolt drága szép ékkövet
mely ragyogott rám és a pillantása
szférák zenéjének lett a földi mása
mozdult a szám de értelmét a szónak
nem is tudtam talán s azt se mi lesz holnap
nem érdekelt semmi észérv való évek
mik közöttünk állnak s lassan utolérnek
csak arra figyeltem ne törjön a varázs
szeméből szívemben lelkemben gyúlt parázs
csúszott a gyomromba átjárta a testem
szerelemmel vággyal rögtön beleestem
ilyen sose volt még a világon nincs is
magam se hiszem el titkolni kell mindig
nehogy észrevegye nehogy lássa rajtam
egy pillantásába ahogy belehaltam.
2. Tájkép ősszel
fent kóvályognak a varjak
közeleg a hideg
kemény karmok marnak
jegecednek a vizek
szívem lassul vérem dermed
fagyos a lábam a kezem
melegíts föl még utoljára
egy percre szerelem
3. Utolsó ajándék
Szépen megöregedtem
alig van már hátra
az élmények mögöttem
érek a halálra
akkor a semmiből
felbukkant és nézett
csillogó szeméből
kacagott a végzet
orvul elhitette
lehet bennem erő
előjöhet még a
régeltemetett nő
pár pillanatra
elhittem hogy lehet
nem érezni tudni
az elmúlt éveket
újra voltam éltem
fiatalon szépen
köszönöm hogy ez még
megadatott nékem.
4. Szeretném
A legszebb szóvirágot
szeretném adni néked
metaforát hasonlatot
sok költői képet
de nincs csak a pillanat
ahogy állunk az utcán
béke-mákumot idván
akkor jött a vándor
s nézett minket párnak
a bódéban is ahol
minket kiszolgáltak
s mi csak mosolygunk
egymásra nézve
a pillanattól megigézve
oly szép lenne mindez
ha igaz lehetne
ha ez a szép ember
belémszerelmesedne
ha ez a szempár
csak engem nézne
csak engem látna
engem kísérne
és a keze egyszer
egyetlenegyszer
az enyémen pihenne.
5. Szerdától szerdáig:
szösszenetek, szamárságok, szerelemlángocskák
Szerda:
ha meglátlak
felbuzog a vérem
ha rám nézel
felperzsel a vágy
ha megérintenélek
kezemből szikrák
pattannának
s megégetnélek
Csütörtök:
A tegnap fénye még ma is ragyog
szép szemei, akár a csillagok
egész nap kísérnek, vele vagyok
újra megszépültek a nappalok
szeretni csodálatos dolog
egész nap mosolyogni fogok
a föld fölött egy méterrel járok
ma is megváltanám a világot
erős vagyok, fiatal, szép, kedves
mint már régen nem, nagyon szerelmes
környezetem ámul csak és bámul
mi lett ebből a szikkadt tanárbul
talán új ruha, kis kozmetika
tette, modernebb, másik frizura
vagy akármi más, mi a fene
hogy nem lehet ráismerni se?!
Péntek:
látom a napot az alagút végén
újra rám
sütött a fény
bearanyozzák napjaim a szerdák
amikor kedvesen belép
szeretném hosszan megölelni
de azt sem mondhatom neki: te
minden így marad és
magázódni fogunk örökre
Szombat:
bizsergés járja át a testem
bizsergés a nappalom az estem
ezt az érzést hogy lefessem
nincs rá szó nincsen ecset sem
nem kell a hétfő nem kell a kedd sem
csak szerda kell csak te kellesz
mert ennyire beléd estem
Vasárnap:
szeretném megfogni a kezed
szeretném csókolni a szád
szeretném simítani arcod
szeretni szeretnélek már
Hétfő:
mikor lesz már szerda
a hétfő a kedd eltakarja
olyan hosszú ez a szünet
mikor lesz szerda végre
már alig emlékszem a szemére
hosszú pilláira
hajában a hullámokra
haragszom a hétfőre keddre
miért nincs szerda mindörökre
Kedd:
úgy kívánlak
szinte fáj
hiányod
gyomromba váj
hosszú szempillád
verdesse arcom
fogad fehérje
ínyembe marjon
tekinteted
lelkemig hasson
a bizsergés
ágyékig járjon
s ez az érzés
megmaradjon
Szerda:
újra itt van
újra látom
üdvözlöm
mint barátom
de közbe’
szemébe
tekintve
pulzusom
az egekbe’
kezem remeg
fejem szédül
a nappal
elsötétül
szám csak
habog hebeg
valaki
mondja meg
hogy lehet
ezt kibírni
ha nem jön
abba ha
meg itt van
ebbe kell
megőrülni
*
a szerelem szép a szerelem gömbölyű
akár az óceán hajnalban gyönyörű
mélye titokzatos életteli csábos
kedvünk ettől lesz majd délibábos
öle hív hé sokat ne tétovázz gyere
itt az idő a perc jó most szerelemre
hol a szenvedély mielőtt feltámad
hol alszik mielőtt kopogtatna nálad
honnan bújt ki mászott s jött elő belőlem
olyat nem kaphatsz mástól mint ma tőlem
ne gondolkozz csak nyújtsd ki a kezed
akard: a mennyekbe repülhetek veled
6. Képzeletben Nála
Küldött egyszer egy verset
nekem szólót csodaszépet
csendes idill tüzes álom
azt hittem egyszer megtalálom
azt hittem majd valóra váltja
nekem ég asztalán a gyertya
vagy a mécses és a pörkölt
mely tűzhelyén szeretetből főtt
megadja nekünk amire vágyunk
közös lesz talán az ágyunk
de ha mégsem csak az álmunk
versekben egymásra rátalálunk
eszmékben zenében hitben
lelkünkben nyíló szeretetben
szép lesz és fényes minden
csillagok szikrája szemeiben
s ha kikísér amíg csak állunk
néma csendben összeér világunk
várva buszra új találkozásra
szép szavak jönnének a szájra
kedves szavak rám ragyogó mosoly
s én lebegnék az űrben valahol
feledve hogy mindez csak álom
ábrándkép amire vágyom
de olyan jó lenne hinni
a lehetetlent elképzelni
ha engem szeretni tudna
csodás ajándék karácsonyra
megélnénk azt a szép versét
az az este örökre emlék
és gyönyörű maradna
alig ismernék magamra
szép lennék fiatal és boldog
elszállnának szívemből a gondok
szeretnék szeretnének élnék
senkivel többé nem cserélnék.
7. Magamban dúdoló
olyan vagy számomra
mint drog vagy alkohol
rádszoktam innálak
ennélek valahol
bennem vagy érezlek
nem tudod akarlak
nem hiszed szeretlek
magamba szívnálak
mélyembe tennélek
egész nap kívánlak
mindig csak néznélek
mindig csak látnálak
magamhoz vennélek
magadra nem hagylak
magammal vinnélek
senkinek nem adlak
egész nap ennélek
egész nap innálak
szívemből szeretlek
minden nap kívánlak
8. A szeretet átlátszó legyen
a szeretet tiszta és átlátszó legyen
ahogy a hegyről csörgedező patak
tedd hogy mindig szépnek jónak láthassalak
szemeidben mindig a szeretet égjen
szeretnélek látni mindig napsütésben
ajkadon mosollyal fehér nevetéssel
sötétség oszoljon hervadjon a fénnyel
kéz a kézben együtt itt a földi létben
9. Szemeiben csillag, szemeiben éj
(1)
Szembogarából csillogás vagy sötétség
mosoly jutalom vagy büntetés árad
az állandó libikókába az ember
nap mint nap nagyon belefárad
lelkemet mardossa bántás remény kétség
arcodat szívembe felsőbb hatalmak
kitörölhetetlenül belevésték
szeretném ezt a szempárt örökre nézni
úgy érzem érte érdemes lenne élni
s ha elborul hát ebbe belehalni.
(2)
Milyen hatalmas fenn az éjszakai ég
mennyire aprócskák benne a csillagok
nőttön nő benned a ború és sötétség
tőled egyre kevesebb fényt s mosolyt kapok.
(3)
Szemeiben csillag szemeiben fény
szemeiben felleg szemeiben éj.
10. Nála
A passzív agresszivitás szobra
nyelve sziszeg akár a kobra
ahogy rám néz kihűl a szoba
meghívott de hagy éhgyomorra
bár udvarias minden mondata
rideg kiszámított a mozdulata
hangsúlya öl gesztusa fájó
viselkedése hideg és bántó
lelkemet véres-sebesre szántó
tekintete szívembe döf
vágyott álom koporsójába szög
meghittséget temető rög
már elborít befedi a testem
megdermeszti fagyasztja a lelkem
akkor minek hívott ide engem
ha csak közönnyel tud alázni
a sírást magamba kell zárni
reménykedem hátha még felenged
egy kis érzelem talán még megered
de záporozik sok tőrdöfés szilánk
szeretet ma már nem várhat miránk
se kedvesség se pörkölt se idill
vágyott melegség helyett csak nihil
a teát is sokára hozza be
búcsú-tea méreg úgy teszi le
se jó szó se figyelmesség se zene
nem vagyok már senkije se
nem leszek soha a mindene
se barátja se szerelme se kincse
azért vagyok itt hogy elfelejtse
valaha kedvelt és elérje
soha ne nézzek többé feléje
dermedve átfagyva megalázva
menekülni nem nézni hátra
minek kellett ma idejönnöm
vak voltam eddig szerelmem börtön
legidiótább ember a földön
szememen rózsaszínű függöny
most lehullt s itt maradtam árván
újra csak saját magamba zárván
szerelmem nem kell soha neki
a buszhoz csak udvariasság hozza ki
miközben arra gondol menjek már
rá újra régi barátnője vár
diákkori szerelme lelki társa
aki most megint megtalálta
vele lesz teljes boldogsága
lélekben már régen ott van nála.
11. Csalódás
patikamérlegen adagolta
a mézet és a mérget
cseppnyi méz
pohárnyi méreg
könny mint a tenger
holtáig alázhat
holtáig szenvedhet
a férfitól az ember
12. A legszomorúbb karácsony előtt
Háborog lelkünk mély óceánja
hidegen süvít decemberi szél
nem melegíti gyertya lángja
teljes erővel tombol a tél
kezünkre kesztyűt lelkünkre páncélt
udvariasságból dermeszt a fagy
üres a tűzhely üres a kvártély
kettesben is csak egymagad vagy
ahogy a fákra friss puha leplet
szitál a mennyből adventi hó
borítsd be védd meg dermedt lelkeinket
vastag meleg puha lágy takaró
elég a zajból elég a harcból
megfáradt ember békére vár
adj egy pici csöppet fényes irgalmadból
vigaszt nyugalmat égi szellemmadár.
13. Elfeledve I.
(1)
sötét tekintetekkel van
kitapétázva az éjszakám
álmatlan álmok keserű
epéjével telve a szám
meghallgatatlan imáim
falát élő mementóként
őrzi árnyakkal telt szobám
(2)
már 2 hete
már 14 napja
már 336 órája
már 20.160 perce
hogy nem írt
már csaknem 3 hete
már 20 napja
már 480 órája
már 28.800 perce
hogy utoljára láttam
már soha többé
nem fogom látni
nem fog írni
múlik percre perc
órákra órák
más értelmet nyert
számomra a szó:
ÖRÖKKÉVALÓSÁG
(3)
régóta olyan vagyok
már mint a tapló
száraz kemény
kérges és üres
te vetettél szikrát belém
bár már nem vagy
de én még izzok
parázs hó alatt
életem telén
14. Tükörcserepek
összetört tükörcserepek
közül patakzik a könny
valaha gyöngy
szerelemgöröngy
gördül le a földre
koppra kopp
cseppre csepp
szerelem szilánk
tükör töredék
már bokáig ér
sebzett szívemből
szivárog a vér
15. Végül
Ma lenne nyolc hete de éppen csak hat volt
párszor találkoztunk az is nagyon kár volt
semmiség az egész mondhatja ezt bárki
ennyi idő alatt nem történhet semmi
akkor mi az ami ennyire tud fájni
minden pillanatban bele tudnék halni
hatvanegy évesen szerelmesnek lenni
egy másik test után vágyni elepedni
nem éreztem ilyet immár harminc éve
eltemettem mindent ment a feledésbe
szerelem: szeretni és szeretve lenni
egymáshoz titokban kicsit hozzáérni
a másik szemébe belefeledkezni
a csókjára vágyni ölelését várni
világot sarkából hétszer kiforgatni
így éreztem magam megfiatalodva
szálltam a mennyekbe süllyedtem pokolra
bukkantam versekre futottam pofonba
olyan megalázást amit kaptam tőle
nem kaptam senkitől soha az életbe’
édes jó Istenem segíts abban nekem
hogy ezt valahogyan élve elviseljem
add vissza a lelkem forraszd össze szívem
segíts valahogyan ép ésszel túlélnem
adjál hozzá erőt újra mosolyogjak
maradjak valahogy meg a családomnak
bennem csak üresség pusztaság és bánat
hátat fordíthatok ennek a világnak
örömből vígságból engem már kizártak
a kínpadra vontak szerelmet hazudtak
álnok csábos nyelvvel álmokba ringattak
kegyetlen lelketlen módon kifosztottak
halálos tőrdöfés volt a karácsonynak
adj egy pici vigaszt hogy még megmaradjak
adj egy pici enyhet szomorú valómnak
elárult kiégett szánalmas magamnak
megtiport alázott halott önmagamnak.
*
(mellékdal:
ma születik a kisded
mindenkinek hozsánna
csak az én lelkem halott
bár halhatnék utána)
16. Elfeledve II.
(1)
újra a csupasz földön járok
sárban hóesésben hideg szélben
fedetlen szívvel botorkálok
egyedül a megállóban télben
nyitott mellkasomon át látszik
megszabdalva sebektől borítva
szennyben vérben mocsokban ázik
nem akar de mintha még dobogna
(2)
agyam és lelkem üres fekete lyuk
kegyetlen örvénylés beszippantotta
fájó csalódás keserűség lánca
gúzsba kötötte pokolba rántotta
sötét és hideg a csillagközi tér
köröttem kietlen bolygó-korongok
lelketlen testem hozzájuk hazatér
holdjukként én is agyatlan bolyongok
(3)
kint nagy pelyhekben hull a hó
a táj oly nyugalmas békés
végre megnyugodni volna jó
fehér lepel sebeimre tépés
ahogy átüt a fehéren föld feketéje
úgy izzik át szívemen a kötés
piroslik a dobbanás ütemére
gyorsan megalvad s már feketés
17. Szerelem Prométheusza
A szerelem Prométheusza vagyok
minden nap csipkedi szívem lelkem
a kegyetlen kíméletlen érzéketlen
szív és lélek nélküli szörny a közöny
fáj a tudat többé nincs hozzá közöm
vele tovaillant minden örömöm
feledése sziklájához láncolva
nincs számomra még szánalma se
új szerelméé minden szeretete
gondolat érzés figyelmesség
lényét körülölelő kedvesség
s nekem nem marad más csak a mélység
Tartarosz legsötétebb bugyra
Valhalla mélye poklok pokla
soha nem találok már önmagamra.
Prózában:
Ha véget ér egy szerelem, az szomorú
ha a kapcsolat ér véget, a szerelem nem, az fájdalmas
de a tudat, hogy a másik egy pillanat alatt
kitörölt szívéből-lelkéből-agyából
és soha nem is gondol rád többé
elviselhetetlen, kibírhatatlan
emberi mivoltod utolsó morzsáitól foszt meg
sárba tiporja a lelked
és ebbe minden pillanatban
meghalsz egy kicsit
de csak annyira, hogy megéld
a következő pillanatot is
hogy újra meg újra belehalhass.
Már mindenen túl (Utóhang)
mikor már mindennek vége
mikor már semmi sincsen
mikor már nem is biztat
elfordult elhagyott az Isten
gyomromból a bizsergés elmúlt
a pillangók tovaszálltak
egyre halványabb az emlék
és többé már sose látlak
2022. október – 2023. január
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Szinte mindegyikre írtam eddig hozzászólást
Most megint rátérek a nyolcadikra.
Itt csodaszépen fejezed ki a szeretet lényegét.
Különösen ez a két sor tetszett:
?a szeretet tiszta és átlátszó legyen
ahogy a hegyröl csörgedezö patak?
Nagyon szép hasonlat!
A kilencediknél meg a befejezés fogott meg:
?szeretném ezt a szempárt örökle nézni
úgy érzem érte érdemes lenne élni
s ha elborul hát ebbe belehalni?
Elismeréssel gratulálok a kiragadott részekre,de
szintén az egészre is!
Hihetetlen nehéz utat jártál meg!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igazán nem számítottam rá, hogy valaki újból elolvassa, hiszen mindenkinek kevés az ideje, és ez elég hosszú. Azoknak, akik kezdettől olvasták és véleményezték – mint te is – még egyszer is köszönöm, Igazából azért lett egyben feltéve, hogy ha valaki csak a későbbieket olvasta, és kedve lenne egyben megnézni az egészet, ne kelljen keresgetnie. Az, hogy még egyszer is megnézted, megtiszteltetés számomra. Köszönöm a kiemeléseket, a részbeni és az egészre vonatkozó dicséreteket még egyszer is. Nehéz út volt, sokat szenvedtem, de nem törölném az életemből, viszonzatlanul is értéknek tartom ma is. /Meg persze a verseket is neki köszönhetem, különben nem írtam volna, és nem lennék itt./
Köszönettel és szeretettel:
Dona
További kellemes vasárnap délutánt és jó pihenést!
Kedves Dona,
jól gondoltam, hogy a ciklus részeit együtt is érdemes feltenni, mert most mutatkozik meg igazán az ereje.
A versek külön-külön szépek, de nem adják vissza azt a lelki folyamatot, ami itt kibontakozik.
Nem lehet tizenhét (plusz néhány) versként nézni ezt a sorozatot, mert ebben a cikusban válik teljessé, hiszen egy elnyúló, mély lelki folyamatot mutatsz be – a kezdetektől, vívódásokon keresztül a végkifejletig, és mindezek pillanatnyi megélését, feldolgozását közvetíted belső beszéddel.
Nekem nagyon tetszik. Tele van érzelmi hullámokkal, bizonyosságokkal és dilemmákkal, ami végül addig vezet, hogy saját magadat győzöd meg.
Költői eszközeid – a költői képek, hasonlatok, párhuzamok, ellentétek, nyomatékosító ismétlések – kiemelnek. Az idő múlásának többféle megjelenítése, fokozása szintén kiváló eszköz a belső feszültség kifejezésére.
Azt külön kiemelem, hogy a részecskék különböző formai megjelenítése alátámasztja, hogy itt komoly lelki tusáról van szó, mert a változó formavilág zaklatottságot közvetít.
Nyilván néhány helyen megálltam, ahol nekem másképp kívánkozott egy-egy szó, de ezek nem az én érzéseim, emiatt is lehet a különbözőség.
Teljesen átélhető, átérezhető, szerintem arra is jó, hogy aki hasonló helyzetbe kerül, tanulhat belőle, bárkinek segíthet saját traumájának feldolgozásában.
Nagy örömmel olvastam ezt a ciklust, köszönöm, hogy megosztottad velünk! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nem is tudom, mit mondjak. Le vagyok nyűgözve. Nagyon köszönöm ezt az elemzést, csupa olyan dolgot írtál, amire nem gondoltam. Annyira csak magamról és magamnak írtam, nem igazán számítottam rá, hogy olvassák is, azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy másnak segíthet, de ha így van, akkor ennek örülök. Annak főleg, hogy tetszett.
“Költői eszközeim” sajnos elég kevesek, az érzelmeimet – talán túlságosan is – szókimondóan, nyersen írtam le, sokkal képszerűbbnek kellene lenniük a verseknek szerintem, de nagyon köszönöm, hogy azt a keveset értékelted.
Az nekem is tetszett, hogy különbözőek a formák, nem én választottam tudatosan, így jöttek ki, de azt hiszem, jót tett az egyes daraboknak, illenek az adott érzésekhez, és az egésznek is jól áll a változatosság.
Köszönöm a hozzáértő méltatást, és ha lehetek annyira szemtelen, megkérdezhetem, hol vannak azok a helyek, ahol kirí egy-egy szó, és mást kíván?
Még egyszer is köszönöm.
Szeretettel:
Dona
“ma születik a kisded
mindenkinek hozsánna
csak az én lelkem halott
bár halhatnék utána”
Én is olvastam a részletekben feltett verseid, hozzá is szóltam. Kankalinnak igaza volt, hogy egyben is érdemes feltenni.
Most ez a karácsonyi szomorúság fogott meg. Nagyon sokan mondják, hogy félnek ettől az ünneptől, mert magányosak, meghaltak a szeretteik, senki se nyitja rájuk az ajtót, társaságban is magányosak, nem érti meg őket senki és még sorolhatnám. Az ünnepek kapcsán sok minden eszünkbe jut. Akár a gyermekkori karácsonyok, amikor még a szüleink ajándékoztak meg bennünket, akár azok az évek, amikor mi készültünk a karácsonyra és leptük meg a gyermekeinket. Azok, akik nincsenek közöttünk, de lehet örömünk az újakkal, a korában még meg nem született unokával/dédunokával. Kinek, kinek mit jelent az ünnep. Olyanok is vannak – ha nem is ők alkotják a többséget – akik Jézus Krisztus születésnapját ünneplik. Nem csak a testük, hanem a lelkük is ünneplőbe öltöztetik és a gyülekezet szerető közösségében élik meg az ünnepet, dicsőítve Istent, hogy a fiát adta azért, hogy benne, vele életünk lehessen.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szép hozzászólásodat. Édesapám karácsonykor halt meg, évekre elvette a kedvem a karácsonytól, aztán a gyerekek miatt visszaállt a fénye. Tehát már másodszor történt meg, hogy pont akkor /ill. előtte/ ér valami szomorúság. Természetesen ez utóbbi nem volt akkora horderejű, mint az első, hogy mégis ennyire mélyen érintett, talán az is közrejátszott, hogy már nem először történt, és ezért mélyebbre hatolt, mint várni lehetett volna. Később, hogy a gyerekek felnőttek, már egyébként sem volt az igazi, de mióta a nagyobbik lányom külföldön él, ha haza tud jönni, megint ünnep, együtt a család. Viszont pont karácsonykor soha nem tud jönni a munkája miatt, általában előtte két héttel, így nálunk mindig akkor van karácsony, amikor ő itthon van, legtöbbször december elején. Mivel nem vagyok a szó hagyományos értelmében vett hívő ember, Jézus születésének napjához nem ragaszkodunk, de az nálunk is megvan, hogy előtte az ember már ünnepi díszbe öltözteti a lelkét, igyekszik ráhangolódni az ünnepre, “jónak lenni”, mindenkivel lehetőleg kedvesnek, együttérzőnek, empatikusnak – hát ebbe az érzésbe rondított bele az illető.
Szeretettel:
Dona