A szépség, ahol látni engedte,
s vadviráglányok fürtös bája,
és színtől duzzadó narancsligetekben
napszínű gyümölcs és zöldellő ága.
A szépség az, ahol rád mosolyognak
sziromszemei az öröklétnek,
s tavaszhegyein ahol táncolta
ropogó körtáncát és az ének,
mindig hallik, ha gyümölcs és virág
táncol a körben, gyorsulva egyre,
s a szépség az ahol láttatja magát,
és visszamosolyoghatsz Istenedre.
6 hozzászólás
Kedves András!
Egy barátságos, bátoritó mosolyra, mindig csak egy őszinte válasz lehet: A vissza mosolygás. Az emberek általában keveset mosolyognak, sokan azzal akifodással, ma nincs már min mosolyogni. Ilyenkor mindig Francois Garagnon idézete jut az eszembe:
"Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz."
Igaza van neki, én már többször kipróbáltam
üdv Toni
Kedves András!
ismét nagyon szép verset írtál!…Gratulálok, élmény olvasni soraidat!…Fizetségül kapsz egy mosolyt!…:)))))))….Csilla
köszönöm, kedves Toni:)
köszönöm, kedves Csilla:)
Szép, mint mindig… 🙂
Gy.
köszönöm Gyömbér