Ott azon a kis füredi kávézó teraszon,
Mikor másodszor találkoztunk tán;
Miközben kortyoltuk a hűsítő italt,
Ezer színben ragyogtattuk a másikat.
És az út szélén talált halom mogyoró,
És ahogy pörgettél az volt csuda jó.
Ruhában gázolni a habok között,
Belém egy ismeretlen érzés költözött.
A hattyúkat etetve tátogott a szánk,
Észre se vettük, leesteledett ránk.
Kéz a kézben andalogva hazafele,
Ölelésbe burkolózva mindkettőnk szeme.
Néma ringásba a Balatonnak peremén,
Megfoghatatlan érzést leheltél belém.
Ott táncolt a szám sarkán a kimondatlan szó,
Utat kért, hogy elzengje, veled lenni jó.
Ma már tudod mit jelent, ha feléd nevetek,
Mosolyom az örök gondolat– szeretlek!
2 hozzászólás
Nagyon szép, finom, nőies, érzéki.
Köszönöm szépen 🙂