Most

Most hideg éjben szemem, ha lekoppant –
hiányzik forró térded, – éltetőtest.
Nélküled hideg lel – oly messze vagy,
ezért riogatnak ábrándok, ne erőltesd
én lelkem az alvást, borzalom kergess
ki az ágyból, emléktelen türtőztesd
az érzelmek könyörgő beosztását,
mert babám női háta nem fűtőtest?
és nem télről szól világ, Hátha szállást
ad még ez a föld, vagy boldogítani rest,
nem szüntet magányt, térközi gátlást …
Ó, ez a szerelem is csak gyötör feszt,
netán jobb lenne időrés hasadékán
eltűnni valahogy, el könnyen s észrevétlen,
ne legyen hiányérzet senkiben, lám:
felébreszt mást is mennydörgés, harangszó!
Csak tudnám legalább hogy nem haragszol…