Most a szokatlanhoz
szoktatom magam,
mint zúgó ívlámpás
fénykörében a fogoly bogár,
szabadságára keringve vár.
Szeretem, ami megszerethető,
gyenge szívem is már csak néha fáj.
Éltem széltében-hosszában,
búban, szerelemben,
rigófüttyös nyarakban,
csontmaró telekben.
És élni jó! Mert szép a lét,
követni a világ jobbik felét.
Ahogy egy vándorló,
ki úticélját talán elfeledte,
tétova léptekkel kutatva,
lába nyomát a por belepte.
Ám ha csalfa hold kel,
és tévútra vezet a távol,
a gonosz sötétség felé
a megálmodott szebb világtól,
fordulj és kutasd a jót,
mindig reméld, hogy megleled,
hited vezessen tovább
Isten felé utadon vándor.
9 hozzászólás
“fordulj és kutasd a jót,
mindig reméld, hogy megleled,
hited vezessen tovább
Isten felé utadon vándor.”
Bizony, olykor valóban kutatni kell, de aki keres, az talál.
Szeretettel olvastam reményteljes soraid.
Rita
Kedves Rita! Köszönöm!
Kedves Santiago!
Remek hasonlat:
“mint zúgó ívlámpás
fénykörében a fogoly bogár,
szabadságára keringve vár.”
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor köszönöm!
Kedves santiago,
mindig az fog meg a verseidben, hogy egyszerűen, tisztán írsz. Most is.
Ez a “szokatlan” természetessé válik.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Köszönöm a biztató sorokat! Tisztelettel. santiago
Kedves Santiago!
Ezt kellett még idéznem!
Nagyon tetszett:
fordulj és kutasd a jót,
mindig reméld, hogy megleled,
hited vezessen tovább
Isten felé utadon vándor.”
Üdv:sailor
Szép napot
Kedves Santiago! Nagyon tetszett versed, melyhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Kedves Edit! Köszönöm!