Mondhatnám, boldog vagyok,
talán még a szívem is ragyog,
az ég sima, a nap gagyog,
mosolyognak rám az angyalok.
Tündérkert az utca mostan,
eltűnök apró zajokban,
meghempergek a mókában,
felcsillanik puha árnyam.
De nem vagyok telhetetlen,
egyszer fent, majd lehet lent.
Ki tudja meddig tart ez
a az idilli állapot?
Irigység szül egy felhőt,
vagy a változókori hormonok,
borítanak rám egy teknő
csatakos homokot.