Megállt a szél mozgása,
picit neszez kint a tavasz,
rég vártunk e csodára,
előhozza a vágyakat.
Szellő hamiskás mosolya
felkéri a pilléket,
vad, fergeteges tangóra,
vége a tél csöndjének.
Tulipánok bő szoknyája,
térdeplő kis hóvirág,
tapad rá a nap arcára,
mond egy utolsó imát.
6 hozzászólás
Jaj, de cuki: "mond egy utolsó imát."
Ibgen, mert kötelességtudó virág.😊
Kár az első két versszak felrímeiért..az utolsó remek. Gratulálok szeretettel versedhez ☺
Hmmmmm..😔😪😔😪
Ez most így alakult.
Ha lesz ötletem átírom.
Köszönöm.
Edit
Kedves Edit!
Én csak azon morgok itt magamban, hogy miközben kedves versedet olvasom, a mogorva szél odakünn egyre erősebb cáfolattal zúgolódik.
De idebenn a versed döntött: most már itt van…
Szeretettel: Laca 🙂
A mindenit annak a botor szélnek, holnap majd meglátod kint is itt lesz.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Edit