Most menjetek, könnyű, tündérléptű évek,
ne csaljatok, a tánc már nem nekem való,
hajdanvolt virtusom mára semmivé lett,
a lábam se úgy, s csak pihenni volna jó.
Menjetek ti is most, csengő, bongó hangok,
nem maradt dal bennem, kócos hangjegyek,
ti szálltok, és én, mint más földi halandók
csak hittem, hogy egyszer utánatok megyek,
és menjetek ti is forrón izzó fények,
hűs kékek, napsárgák, bársony mélylilák,
vaksin hunyorgok, már látom, hogy a lényeg
épp ti nem lehettek, minden csak délibáb.
Menjetek mind most el, emlékek, szerelmek,
öröm, és bánat, s ti is, összeszőtt szavak,
ma engem újra csend, a magány ölel meg,
a semmi tart fenn, egy sosemvolt pillanat…
Ha minden elhagy, a mélység és magasság
között benn valahol süketen és vakon
lebegek, várom, hogy végre megmutassák
csendjeim pulzáló, végtelen kozmoszom.
16 hozzászólás
Kedves Béla!
Versed alapján úgy gondolom, egyet keresünk…
… magunkban magunkat…
Szívemig ért minden sorod…
Örülök, hogy újra itt vagy!!!!!!
Szeretettel: Tünde 🙂
Kedves Tünde,
köszönöm szépen, hogy itt jártál.
aLéb
Kedves Aléb!
Gyönyörűséges versedhez szívből gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Köszönöm szépen, Adrienn!
aLéb
Kedves Aléb!
Bevallom elszomorított a versed hangulata. (Nem tudom miért)
Jó vers. Megfogott.
Ági
Ági, jól érzed, valóban van benne lemondó hangulat, talán ezért. Köszönöm, hogy hagytad hatni a verset.
aLéb
Aki tud az tud, ami szép az szép, lehet hogy verset mostanában ezért nem írok én, mert így szeretnék írni én is , de sajnos ehhez kevés vagyok.! De azért nem adom ám fel!!! :o)))
Jó volt olvasni!!!
Zsolt, köszönöm a dícsérő szavakat. Akit a toll tintája, klaviatúra érintése, betűk muzsikája megcsapott, az úgysem adja fel sosem, bízom benne, hogy te is így teszel :-))!
aLéb
Csendesen pulzál ez a versed. Kevés azt írni, hogy szép, és hogy remek alkotás. Inkább olvasgatni, és valóban elmélkedni a sorokon. Érdemes.
Szeretettel:Marietta
Merietta, nagyon szépen köszönöm a szavaid, örülök, ha a vers elmélkedésre késztetett, azt gondolom, ez az írások dolga.
aLéb
No igen… "Mélység és magasság" valahol ott bennünk… Alkotásod picit mintha számvetés lenne!
grat
leslie
Leslie, nem is picit… Köszönöm értő olvasásodat.
aLéb
Szia!
Annak az embernek válik teljessé az élete, amikor a lázongó ifjúság elmúltával, mikor számot vet életével, megtalálja végtelen kozmozát. Elgondolkodtató vers.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, hogy olvastál, és elgondolkodtál a versen, Eszter.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Úgy látszik, ma aLéb-napot tartok. 🙂 Egyébként alig van merszem megszólalni, mert bizony a vers magáért beszél. Szeretem az érzelmi hullámokat, amelyek megjelennek költészetedben. Ez a "hullámvasút" eszméletlen dolgokat produkál, tulajdonképpen erre éppen most jöttem rá, mivel a négyet egymás után olvasom. 🙂
Gyönyörű a ciklikus gondolatmenet, nem is tudom, hogy merjek-e szólni. Persze nem tudom befogni a szám, ezért nem is hallgatok. 🙂 Tulajdonképpen ebből a versből tudom, hogy bizony azok a hangjegyek maguktól is íródnak, és bármennyire elküldjük őket, egyáltalán nem fogadnak szót. Ez tapasztalat, gondoltam, megosztom veled. 🙂
A vers őszinte szépsége mélyen hatott rám, gyönyörűséges. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Így van, Kankalin, jönnek, bizony :-). Köszönöm szépen, hogy elolvasod a verseimet.
aLéb