Múlik a nyár

Lassan nő az árnyék,
simul az alkonyi fénybe,
derengő percek vesznek,
szirmok hullnak a mélybe.
Bogárkoszorú is gyengül,
beszippantja a zuhanás,
nyár kalandjai fakulnak,
hol van már az a régi láng…
szunnyad, parazsa gyenge,
bolondos szél, messze űzte,
újra támad az elmúlás,
ereje, akár a penge.
Hang dallama fals,
szürkületbe borul a pincesor,
gyümölcs íze fanyar,
hamvad csillogása mindenhol.
Belopja az ősz magát,
fészket rak a kertben,
a sápadt napsugár
bágyadtan kucorog ölében.