Múlni álom

Szavak szelik az éjszakát,
Belül bután hallgatag,
Képek törnek árnyékká,
Mi álom volt, most elragad.

Lépés egy, a sok közül,
A semmit váró zuhanás,
Hideg kőként üdvözül,
Mert jó érzés az elmúlás.

Kell,
Mint a bánat őrző mosoly,
A világnak törtető álca,
Kedves, és hű barátként,
A napot éjjé játszva.

Vadul csábít, sokat ígér,
Mosolya, hol könnye kísér,
De hamis játék a gondolat.
Hisz Ő ásta a sírodat.