Elmúlik az élet
szaladnak a percek,
múlt ködébe vesznek
erények és vétkek.
Sorsunknak, ha volt szép
fontos gondolata,
eszünkbe villan még
egy-egy pillanata.
Aztán tovább kúszik,
elviszi a vágyat,
nem hagy maga után,
csak a sötét árnyat.
Megtört némasággal
hallgatva vár a szív,
reményszárnyon szálló
újabb álmokat hív…
S az idő nem enged,
napjai sietnek,
könyörtelen percek
egyre csak peregnek.
Múló életünk
By Judit
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Hú, ezt remekül megírtad. Olvasás közben rájöttem, hogy ezek a gondolatok talán mindannyiunkat foglalkoztatnak, de kevesen tudnánk megírni ilyen hitelesen, s ugyanakkor szépen. Remek lett. Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves Ida!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Bizony ahogy halad az idő, egyre jobban érzek én is hasonlóan. Szép vers.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Talán az lenne a csoda, ha nem éreznénk…
Szívből köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nagyon jó elmélkedés!
Csodásan kifejezted a lényeget!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm Sailor!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szépen és jól érzékeltetted a múló időt.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán, köszönöm hozzászólásodat!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Bizony, "egyre csak peregnek". Olyan megfoghatóan adtad át a múló pillanat minden érzését, hogy egészen beleborzongtam.
Csodaszép vers.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali, köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel, Judit