Leigáztam földjüket
Megettem kenyerüket
Néztem ahogy odavesznek
Éhség győzte halott lelkek,
S zászlómmal átdöftem
Csontsovány vezérüket
Nem szórtam rá édes földet
Hadd egye csak a levegő
S arra kószáló keselyű,
Pusztuljon testük szabadon
Enyém a vágyott hatalom
Én mondom meg kié az ég
S kié a dühödt holdfény,
Kinek vághat súlyos ráncot
Arcába az izzó napkorong,
Kinek csókolhatja kezét a
Hegyet hasító fürge ér,
Ki teheti talpát zászlómon
Innen, s végtelenen túl.
Most uralom egész világuk
Holnap leszakad virágom
S baltával szakítják fejem,
Kitűzik testem darabjait
Messzi, hol győztek hadaim
S mindenki boldogan felnevet:
Mily erős volt, mégis odalett!
2 hozzászólás
Kedves Hayal, szépen mutattad meg, milyen tűnékeny a hatalom és hogy mindig eljön a viszonzás valamiképp.
szia Hayal!
Igazan magaval ragado ahogyan csatazhatnak az olvasok veled es elvezhetik a hatalmukat amig a hatalmasnak is megadod az utlso dofest. Nagyon tetszett.
Udv:messina