Markolja a létet, ujjai között
csöpög a láz, beteg világnak minden
porcikája imbolyog, zsíros bödönnek
vége már. Szunnyadó fények, dunnába
fullad a toll, izzadt, kérges kezek bordázata
rajzos pirkadat, nehéz penész, omladozó
falak. Selyem szalvéta fakult, gyűrött képe
ráncaira bontja a napot, egyik alatt megbújik
egy árnyas régi emlék, 'egy morzsa', vajas kukorica
lepény egy asztalon. Botladoznak a képek,
arcába köp e vad világ, körmei alatt a kosz
emberibb életért kiált. Avas, száradó jelen
utcahossznyi kínpad, félelem, görcsbe rándult
öklömnyi gyomor, fásult sápadt kifakult reggelek.
Kezdi utolérni a halál, menekülne, futna, de ingoványos
alatta a lét. Fuldokol, zihál, tüdeje hófehér, ordító fájdalom
zengi dalát. S egy felvirradt hajnalon elég a világ.
Lángok
By Selanne
14 hozzászólás
Valahogy így…
Marietta jól ábrázolsz!
szeretettel-panka
Köszi, Panka! 🙂
Szia Marietta! 🙂
Örülök, hogy verset publikáltál!
Komolyra fordítva: a tartalom hihetetlenül erős, kemény, de egyben igaz is. Sajnos egyre többen élik át ezt a kínkeservet.
Minden sorod élő, méghozzá ma élő kép. Belőlem indulatokat, dühöt vált ki az összes, úgyhogy határozottan állíthatom, hogy kiválóan sikerült vers ez, bennem elérte célját, mert fuldoklom tőle, és szerintem ez volt az eredeti szándékod.
A végén csak annyit, hogy remélem, szebb világról is születhet még versed.
Szeretettel: Kankalin
Köszi, Kankalin! 🙂
Két világ összeütközése, sőt a régi várható pusztulása – egy típusrajzban.Nem vagyok híve ugyan a szabadversnek és a hirtelen váltakozó metaforáknak, de most kivételt teszek, örömmel üdvözlöm, olvasom a versedet. – Józsi
Köszönöm szépen, hogy olvastál, megtisztelő számomra.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Tömör igazság szól versedben. Félelmetes, ijesztő, de a valóságot takarja. Amikor olvastam, arra gondoltam: ez itt a legújabb világvégének megjósolása… Csak be ne teljesüljön, kérem én az Egek Urától.
Nagyon jól ábrázolta az egészet Kankalin, nem akarom őt ismételni.
Fogadd szeretettel elismerésem: Kata
Drága Katám!
Isten őrizz, hogy jóslásokba bocsátkozzam, de nagyon forrong minden. Ezt a mindennapok igazolják. Nem, nem szeretek effélékről írni, viszont olvasgatok, és hallok, látok. Sajnos azt vetítettem papírra, ami a jelenlegi probléma, és helyzet.
Köszönöm szépen, a véleménynyilvánítást! Marietta
Drága Marietta!
Megrémültem ám rendesen!
Drága Marietta!
A vers nagyon "ütős"! Talán nem is baj ha ritkábban írsz ilyen témában. Kívánom, hogy legyen okunk szebbnek, jobbnak látni a világot egy hajnalon.Gratulálok szeretettel-
Ölellek:Vali
Jaj Valika, nem akarok én rémületet kelteni, senkiben sem. 🙂 Persze, hogy nem szoktam efféléket írni, és nem is szeretném gyakorolni, hiszen alapbajában vége nem jellemző rám. Néha vannak kirohanásaim, mint általában minden embernek, ezt vállalom. Itt is, egy olyan hatás alá kerültem, aminek hangot adtam.
Ha valaki, én szeretem a finom, szép dolgokat, az erőszakmentességet, a békét, a szeretetet.
Új bekezdésben írom le ide. Hiszek, és hinni akarok abban, ami az erőszakot képes letörni.
Szeretettel ölellek:Marietta
Kedves Marietta!
Hát igen, lábunk alatt keskeny a határ… Fölöttünk tündökölnek a csillag galaxisok, körülöttünk tombolnak az ijesztő háborúk, és következményeik. Talán valóban ilyen rossz a helyzet, ahogyan megírtad.
Nagyon hatott rám ez a versed, biztos, hogy hosszú ideig nem fog kimenni a fejemből.
Judit
Kedves Judit!
A borúlátó szemlélet aránylag távol áll tőlem, viszont a jelenlegi helyzet, és folyamata nem tud biztatást adni. Gondolataim hangvétele jelzi baj van, és 25. órában vagyunk. Sajnos.
Nincs mit szépíteni, a játékban szédelegnek a bábuk, hol erre, hol arra dülöngélnek, és amikor már nincs stabil talaj, akkor mi következik? Elbukás.
Szeretettel: Marietta
Szépen, kimérten, tudatosan megírt vers.
Gratulálok: Ágnes
Köszönöm szépen, Ági, hogy meglátogatta versemet!
Szeretettel:Marietta