Lyukas lelkem foltja for,
Álmatlan álmok ölelnek örökké.
Múlt mulandó mivolta merészen hivogat,
Felejtés folyója selymesen simogat.
Fájdalommal fizettem komor kapuőrnek,
Balgán bológattam csalfa fehércselédnek.
Lángolj lelkem, máglyára morózus árnyaiddal!
Jelenj jelenedben! Vétkezz végre vágyaiddal!
Tóparti tölgy nyugalma öleljen át,
Rózsdás régvolt nem akar aranyalmát.
Élj mostani kába ködben,
Szakítsd le láncaid könnyen!
3 hozzászólás
Az elsö részben a múlt-ad írod,fested le.
Ugy hat mint a megbánás,beismerés.
A másodikban a lázadás,a régi eldobása.
Szinte biztatod magad:Élj!…
Tettszettek gondolataid,írásod öszintesége!
Grat:sailor
Köszönöm.
Inkább a harag elengedése, mint a megbánás, de tényleg múlt és jelen a két versszak.
Nincs most ekezetem, de verseimben törekszem a helyesirasi hibak mellözesere. Ezt Te is tedd meg kerlek legközelebb, mert ezt sokat ront az ertekeböl. Majdnem minden sorban van egy hiba…pedig a gondolatok erdekesek…
H.