Múltba merengő

„Hová lettek a családi ereklyék?”
Őrük, a padlás most üres és néma.
Kísérteni jár csak vissza néhány emlék,
dacolni jelennel, jövővel, s néha

egy könnycsepp csupán, mit ottfelejtenek
a ráncos, szomorú anyókaarcon.
Visszamenni értük a múltba nem lehet –
kéri, az élet már ne soká tartson,

hisz elmentek mind, akik őt szerették…
Két szeme nedves, a karja lúdbőrzik.
Hová lettek a családi ereklyék?
„szellemképüket az utódok őrzik.”