Gyémánt szikrát szórnak a fák,
megtört rajtuk a napsugár.
Játszi színek, mily kavalkád,
a jéggé fagyott hó, csodás!
Csizmám alatt a hó ropog,
a város utcáit rovom.
Hideg csípte piros orrok
kandikálnak sapkák alól.
A városház magas tornyán
elindul a szobor körtánc.
Negyvenkét harang muzsikál,
s lent a néző szájtátva áll.
Télen is szép ez a város,
mindenütt turistát látok,
csillognak a kirakatok,
tündökölnek hívogatón.
Kávéházak ablakán át
a sok békés ember láttán
hinnéd, hogy csupa boldogság
mi itt az embereknek jár.
Aztán a közelben, valahol
egy hegedű lágyan dalol:
„Csak egy kislány van a világon”
s a kalapban pár cent landol.
2 hozzászólás
Kedves Magdi!
Nagyon tetszett a versed, szépen tükrözi a tél és a város hangulatát, nagyon régen jártam ott :))
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Kedves Zsu!
Még egy hétig itt vagyok, próbálom a hideg ellenére is végigjárni a nevezetességeket. Sok szépet lehet látni itt.
Szeretettel üdvözöllek: Magdi