Nem csókol se szép, se csúnya.
Mert lelkem sötét várrom.
Nem jött még egy csodás múzsa.
Bár nagyon, nagyon várom.
Ha a múzsa megcsókol
Felizzik majd sötét lelkem.
Felszállok a pokolból.
Eszembe jut, hogy szerettem.
Szellem szállta meg a lelkem!
Homlokon csókolt egy múzsa.
Örömömbe hemperegtem.
Még látszik helyén a rúzsa.
Zsongnak fejemben a hangok,
Mint a búgó nagyharangok.
Hogy megigézzem a nőket,
Papírra vetegetem őket.
4 hozzászólás
Szia Yoco!
Az irigység nem szép dolog, de létező érzés, és soraidat olvasva át is éltem.
Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy itt jártál. Köszönöm!
Kellemetlen érzéseket nem volt szándékomban okozni neked.:-)
Szerettel!
Yoco
Kedves Yoco!
Bizony a múzsa csókja nélkül nem megy az alkotás. Kell hozzá az ihlet.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Igen kell az ihlet. Van aki inspirál.
Van aki unspirál.?
?
Szeretettel!
Yoco