Zajló jégtáblák olvadnak fel
Szívem tengerében,
Utat engedve a vágynak.
Zavartalanul próbálok hódítani
Szavaimmal a szivárványnak.
A tekintete magához szólít,
Nincs más, aki lelkembe léphet
Nappal, s éjjel, mert Te vagy
A gyógyír, s a leggyönyörűbb végzet!
6 hozzászólás
Az örök Múzsa. Szép a versed. Jól írsz !
Üdv:Selanne
Köszönöm szépen!
Hogy örökké csak múzsa lesz Ő, ki tudja?
Üdv:Fél-X
Válogatott szép szavakkal telt költményed magával ragadott. Helyettem beszélnek a válogatott költői kifejezések, amelyekkel megalkottad a versed.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm szépen!
Próbálok igyekezni, hogy helyem lehessen itt.
Üdv:Fél-X
Tetszett. Jó vers.
Kedves Irén!
Nagyon köszönöm!