A költészet napja,
eljött és itt van ma,
s a nap is, remélem,
szebben süt az égen.
Nincs ennél szebb ünnep,
borús napok tűnnek,
s míg éjjel horkolunk,
verseket mormolunk.
Reggel, ha megvirrad,
strófáid megírjad!
Ma aki korán kel,
arany verseket lel.
Míg ünnepi díszben
dobog boldog szívem,
idején a délnek,
szép múzsák jövének.
A sok míves strófát
fülembe suttogják,
míg a fényes nap itt,
zenitről ránk kacsint.
Holt költők serege
üzen a földre le,
áldván Isten képét,
terjesztik a a békét.
Ha eljön az este,
csillagos a teste,
s e mennyei béke
szférák új zenéje.
Mint fény száll az illat,
ne gondold, hogy itt hagy!
Édes melódiák,
várnak rád ideát.
A költészet napján
ha az orcád halvány,
te meg vagy hatódva,
évezredek óta…
2 hozzászólás
Nagyon tetszik az ünnepi versed. Mindenhez tudsz szépeket írni, de a kölészet napja ezt nagyon meg is érdemli.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
József Attilát nagyra értékelem, de nem biztos, hogy jó ötlet volt a Költészet napját az ő születésnapjára tenni. Újabban majdnem mindenki róla ír ilyenkor, valósággal beszűkülnek a távlatok, pedig mennyi jó költő van és volt, és ne feledjük, hogy ismerünk nagy ókori költőket is. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni e napon az idők távlatáról is. Én is igyekszem a költészet napjáról írni és nem József Attiláról, ha e téma felkerül. Születésnapi verset ha írnak hozzá, az egy más tészta.
Örülök, hogy tetszett az ünnepi versem!
Szeretettel: alberth