Hideg a föld,
a hó esik.
Pislákol a
gyertya lángja.
A göröngyöt
már emelik.
Csak köveket ne
vessetek rája!
Koppan a koporsó
fedele, jajong, s az
ég fele tart az ének.
Bűnös volt meg bűntelen.
Ember volt. Semmivé lett.
N. L. halálára
By szilkati
4 hozzászólás
Nagyon tetszik! Pont annyit mondtál, amennyi kellett.
Remek a zárás.
Kedves Irén!
A halállal szemben nem lehet sok szava az embernek. Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Kati
Szia Kati!
A monogramból az első asszociációm Nagy László volt. Nem gondolom, hogy van köze valójában a versedhez, csak úgy jött egy kósza gondolat.
Nagyon tetszik ismét a rövid tárgyilagosság, ami mégis mély lírát eredményez szókészlete és a gondos szerkesztés miatt, és erősíti ebben a dallamosság, a hangzás is.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A nagybátyám halt meg. Mindig elnémít, ha ilyen közelről megérint a halál. De valahogy csak ki kell fejezni, amit érez az ember. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati