Nagymama

Gyerekként láttam rohanó patakot,
Kertünk végében hol nagymama lakott.
Igaz kevés nyarat tölthettem nála,
Mégis könnyes szemmel emlékezem róla.

Pedig szigorú volt a drága néne
Erdőben a rőzsét még hátamra téve,
A kötelet vállamon átfeszítette
Útnak indultunk,én nehezen ő sietve.

Sokszor rogyadozott gyenge kis lábam
Soha nem szóltam mindig csak vártam,
Ajkát nem hagyta el egyszer sem dícséret
Mégse haragudtam sok mindent értem tett.

Akkor fecskefészek volt az eresz alján
Hatalmas üstben főtt a szilvalekvár,
Faragott kanalat a kezembe adta
Kevertem a masszát nagyokat hallgatva.

Ha eljött az este és már elfáradtam
Jó öreg dézsába magamat lemostam,
De ha nem volt kedvem, kevés akarásom
Akkor úgy szutykosan nyomott el az álom.

Reggel ébredéskor csíptek a legyek
Üvöltöttem, most rögtön hazamegyek,
Nagyi már ott volt néztem ősz fejére
Öltözz gyorsan fiam megyünk a misére.

Templom hűvösében a papot hallgatva
Összegyűlt falu apraja és nagyja,
Telve az igével siettünk haza
Otthon ért minket a nap rőt sugara.

Lassan elmúltak a gyermekévek
Felnőttéválásom meg nem érted,
A patak kiszáradt, a házat eladták
Ami hozzád kötött eltékozolták.

Szívem mélyén mégis örökre ottmaradsz
Ereimben fut tovább a sebes patak.