Ősi vér csorog,
évezredes kőre.
Homályba vész az emlékezés.
Kiszáradt lelkek keringnek sorban,
fekete tengelyük,
a nemlétezés.
*
Nézd, álomszemeiddel,
mint terül szét a fekete felhő,
mint hullik belőle vérünk,
savas esőként csipkézve,
sóhajunk egét!
Földi valósággá dereng,
mint ködszitás,
kínjaink megannyi permetcseppje,
mi hull-hull lefelé.
12 hozzászólás
Szia Ildikó! 🙂
Nagyon értem a versed, de a központozással majdnem eltereltél a lényegtől. Nem hagytam magam, erről majd belül írok, remélem, még ma sikerül. 🙂
A "ködszítás" nem ködszitálás? Az első is illik a versbe, az utóbbi finomabbá formálná. Nem szándékozom átírni a mondanivalód, de néha alapból kívánkozik egy-egy megjegyzés az építés miatt, már ha elfogadod azt, hogy az akar építeni, aki önmaga is építésre szorul. 🙂
Mivel ez a te versed, én elolvastam többször is, próbáltam átélni.
Nem esett nehezemre a gondolataiddal azonosulni, és amit belül tanácsolok, az épp ehhez igazodik majd.
Egy biztos: a vesszőkkel hadilábon állsz.:)))
Írj sokat, és ne higgy azoknak, akik az egekig magasztalnak! 🙂
Ez a fejlődés járható és élvezetes útja. Tapasztalatból mondom.
Örülök, hogy írsz.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm hogy írsz nekem!
Rögtön a lényegre térve. De, igen, ködszitálást akartam írni.
S tényleg úgy van, ahogy mondod.
A vesszőkkel hadilábon állok.
Most viszont, rákerestem a szabályokra.
A kötelező szabályokon kívül, elég nagy szabadságot engednek meg, a mondanivaló függvényében.
Írok, írok, ahogy a tollamon kifér!
Nem először mondod, hogy ne higgyek a dicséreteknek, úgyhogy viccesen mondom, hogy kezdem azt hinni, hogy igazuk van!
De ez tényleg csak vicc!
Hálásan köszönöm, hogy törődsz velem!
Nagyon sok szeretettel, és hálával:
Ildikó
Szia Ildikó Itt most egy kicsit mást hoztál….s ez is tetszik. Jók a szóképek, és a hasonlatok. Meglepőek, szokatlanok, de passzolnak a mondanivalóhoz! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Bödön!
Neked elárulom, hogy ezt a verset brahiból írtam, annak idején, 2016.Januárjában,
hogy bebizonyítsam, én is tudok elvontabb verset írni a szokásostól.
Köszönöm szépen ezúttal is, a frappáns és tömör elemzésedet.
Nagy örömet okoztál megint vele.
Szeretettel.
Ildikó
Szia Ildikó! Minden napra egy vers tőled, és ez az ötlet egyre jobbnak tűnik. Nagyon sok költeményed mintha általam született volna (persze ha én tudnék ilyen szépeket írni). A hangulatuk, hasonlatok mind közel állnak hozzám. Szeretem a sötét hangulatú verseket, zenéket. Mindig általuk sikerül újjászületnem. Engedem, hogy elragadjanak magukkal, apró darabokra szedjenek, hogy aztán főnix madárként emelkedjek a magasba. Ezek adnak erőt sokszor az életben. Remélem még sok hasonlót látok tőled is.
Szeretettel:
Iblisz
Kedves Iblisz!
TE VAGY AZ ÉN OLVASÓM!
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon sejtelmes ez a versed, és eléggé nyomasztó. Nehéz volt összehozni?
Judit
Kedves Judit!
Ezt volt a legkönnyebb megírni, mert nem kellett magamon átvezetni.
Csupán egy gondolatfonál, amit szinte készen kaptam.
Szeretettel:
ildikó
Engem most kifejezetten zavart a központozás következetlensége. Ha eszerint hangsúlyozva olvasom, szétesik, pedig ötletes, izgalmas vers. Megpróbáltam központozás nélkül olvasni, úgy még ütősebb volt bennem, jobban is illet a szöveghez, de ez teljesen szubjektív. Tetszett.
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm a őszinteségedet és az elismerést.
Igen, nekem is tetszik központozás nélkül.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Ismerve viszonyodat a fantasy világával, számomra nem annyira meglepő a versed. S ismerve viszonyodat a központozással, már első olvasatra le tudtam fordítani magamnak, azt hiszem. Tetszik (ez is).
Üdvözlettel: Laca
Szia Laca!
Kösz, hogy itt jártál. Én esküszöm neked az összes vérszívóra, hogy én csak valami misztikusat, valami teljességgel érthetetlent akartam írni.
Oszt, ez lett belüle!
Szeretettel:
Ildikó